Pesti Srácok

Itt az idő, írja alá, küldjük a merénylő Szabó Ervint és bomlasztó társait az elvtársaik után!

MGMező Gábor Magyar ugar 2019 március 23.
Lassan helyreállítunk mindent, megszabadulunk az utolsó bolsevikoktól is, bármennyire is szeretnék sokan újra visszahozni a múltat. A Magyar Patrióták Közössége a tiltott utcanevek megváltoztatásáért küzd, február óta 400 utcanévvel szemben már bejelentést tett a kormányhivataloknál, így hamarosan megindulnak az első törvényességi felügyeleti eljárások. Írja alá ön is a petíciót, hogy még erősebb legyen az a hang, amely eljut a kormányhoz, Gulyás Gergely miniszterhez. Ne engedjünk, hogy gyerekeink olyan utcákban sétáljanak, amelyek olyan alakokról vannak elnevezve, mint Szabó Ervin, aki egy fiatal lánnyal akarta megöletni Tisza Istvánt. Dugjuk vissza a bolsevik kísérteteket a palackba, és küldjük a kanálisba a társaik után.

Ha Kun Bélát valóban agyonverik, elmaradt volna a vörös terror?

MGMező Gábor A Hálózat 2019 március 21.
A cím álkérdés, a válasz nyilvánvalóan: nem. Vagyis nem valószínű. Ma, csütörtökön száz éve, hogy 1919. március 21-én kikiáltották a Tanácsköztársaságot, és elkezdődött a vörös terror, amely után a szakadék szélére került az ország. Most egy olyan epizódot mutatok be, amely Kun Béláék hatalomra jutását segítette. 1919 februárján a magyar sajtó Kun agyonveréséről, meglincseléséről írt, és mártírt, hőst faragott a későbbi hóhérból. A rendőrök valóban megverték a februári véres tömegtüntetés fő felelőseként toloncházba zárt Kunt, de messze nem úgy, mint ahogyan azt megírták. Az ügy főszereplője a korszak sztárújságírója, Tarján Vilmos, aki elképesztő hőskölteményt írt Kunról és a többi bolsevikról. Egy olyan cikket mutatok be, amely valóban befolyásolta hazánk történelmét. És nem a jó irányba...

Őket elektrosokkolták, minket meg zsebre vágtak – Az ellopott rendszerváltás margójára

MGMező Gábor Vezércikk 2019 március 15.
Harminc éve, 1989. március 15-én végre együtt ünnepelt a nemzet. Nagy pillanat volt, de elrepült, s végül nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettük volna. A rendszerváltást ellopták, az igazi hősökre, a helyettünk megvert, elektrosokkolt, lecsukott ellenállókra nem emlékezünk. Az átvilágítás, a reprivatizáció, a jóvátétel és az igazságtétel elmaradt. „Kimosták az agyunkat. Szép csöndben majszoltuk a parizert, és közben eladósodott az ország. Aztán néztük a Szomszédokat, mialatt kilopták alólunk mindent, még azt a nyomorult, piros műanyag szart is, amit még széknek sem lehetett nevezni, de legalább üreges volt. Kicserélték a téliszalámit zalaira, és elhitették velünk, hogy a zalai finom. Aztán eladták azt a gyárat is”. Vezércikk.

Amikor Göncz Árpád kitüntette a vajdasági magyarokat kivégeztető jugoszláv kommunistát

MGMező Gábor A Hálózat 2019 március 12.
Becslések szerint negyvenezer magyar esett áldozatul 1944 őszétől a vajdasági népirtásnak. A Rajk-ügyben később elítélt Lazar Brankov akkoriban vérbíróként tizenkét embert végeztetett ki, köztük egy neves újságírót is. Brankovot később Moszkva és Rákosiék a magyarországi belső leszámolásban használták fel, 1956-ban szabadult, Párizsba költözött, és 1994-ben nyilvánosan, a magyar sajtóban tagadta a népirtást. Állítása szerint ilyesmi nem létezett. Göncz Árpád 1998-ban Köztársasági Elnöki arany Emlékéremmel tüntette ki ezt a bigott, történelem-hamisító kommunistát. Állítólag akkor még nem tudták, hogy Brankov partizán korában népbíró is volt, de történelem-hamisításáról számtalan cikk született 1994-ben.

Kivégezve, internálva, kirúgatva, lejáratva – Sólyom Ildikó színésznő és családjának kálváriája

MGMező Gábor A Hálózat 2019 március 3.
Sólyom Ildikó színésznő családját többszörösen tönkretette a kommunista diktatúra. Hithű kommunista apját felakasztatták, feleségét internálták, gyermekeit kitelepítették. Sólyom Ildikót egy ideig egy vidéki istállóban nevelte nagymamája, felküzdötte magát színésznőnek, de a sztálinista Gobbi Hilda, Péter Gábor jóbarátja személyes ellenségként kezelte. Előbb a színházból üldözte el, majd valószínűleg tőle indult az a pletyka, miszerint a fiatal Sólyom Ildikó Czinege Lajos szeretője, aki villát építtetett neki. A "legszebb", hogy Gobbi ekkoriban már abban a villában éldegélt, amelyet Nagy Imre halála kivégzése után utaltatott ki magának... Bár a Sólyom Ildikó elleni rágalomból semmi sem volt igaz, az ígéretes pálya kettétört. A színésznő később a Magvetőnél próbálta kiadni a család tragédiáját megörökítő művét, a kiadó vezetője, az egykori katpolos Kardos György természetesen nem jelentette meg. A kommunista polip és csápjai, avagy egy család megtörésének története.

Milyen az az ország, ahol most is ellenforradalomnak lehet nevezni ötvenhatot?

MGMező Gábor Vezércikk 2019 február 25.
Százötvenszer elektrosokkolták Pákh Tibort, aki társaival helyettünk is bátor volt, helyettünk is tartást mutatott, hogy most azt nézze, az újjáalakult Munkásőrség "ellenforradalomnak" nevezheti ötvenhatot. Mi történt? Meddig főzték a gulyás-kondérban ezt a társadalmat, amíg ilyen puha lett? Miért hagytuk, hogy a radikális rendszerváltók eltűnjenek, meghaljanak, mint az egymás után eleső Krassó György és Csengey Dénes? Miért néztük, hogy Hornék a pofánkba röhögjenek? Hogy egy részeges kommunista vezesse az országot? Mikor ébredünk fel?

„Zsidók már nem voltak, magyarok sohasem lettek!” – Dénes Béla Rákosiékról és az ÁVH vezetéséről

MGMező Gábor A Hálózat 2019 február 24.
Vannak tabutémák. Ilyen az, hogy mekkora szerepet játszott a magyarországi zsidóság egy része a sztálinista rémuralom kiépítésében és fenntartásában. Azt gondoljuk, ha már jogosan ennyit beszéltünk és beszélünk a magyarság felelősségéről a magyar zsidók elpusztításában, akkor azt is nézzük meg, hogy mi történt a második világháború után. A további párhuzam is adott: amíg a nyilasok mögött Berlin, addig Rákosiék mögött Moszkva állt. Bábok voltak és bűnözők. Dénes Béla a magyarországi cionista mozgalom egyik vezetőjeként került Rákosiék börtönébe, rab, majd börtönorvos lett, és később kendőzetlen őszinteséggel írt erről az időszakról. Ha én mondanám azt, amit ő írt, menthetetlenül antiszemitának bélyegeznének. Pedig nem vagyok az. Viszont nagyon tudom tisztelni ezt a mélyen humanista orvost, akinek volt bátorsága megfogalmaznia azokat a gondolatokat, amely után sokan árulónak bélyegezték. „Semmi közük a zsidósághoz, mint ahogy semmi közük nem volt a magyarsághoz sem. Ráterpeszkedtek a magyarság nyakára és, ha kisebb mértékben is, a zsidóságra is” – írta Rákosiékról.

Péter Gábor Bíró Sándort, a vb ezüstérmes legendát is a politikai rendőrség csapatába csábította

MGMező Gábor A Hálózat 2019 február 17.
Nem véletlenül büszkélkedett azzal Péter Gábor, hogy a Politikai Rendészeti Osztály (PRO), a későbbi ÁVO csapatában válogatott klasszisok futballoznak. Tényleg így volt: Bíró Sándor, a világbajnoki ezüstérmes (1938), ötvennégyszeres válogatott legenda volt az egyikük. Bíró az MTK-ban és a PRO-ban is futballozott. Péterék később átvágták a gordiuszi csomót, egyszerűen felfalták az MTK-t, 1951-ben már a frissen felavatott államvédelmi sporttisztek, Hidegkuti századosék köszöntötték Péteréket. Az ávós idők focija (2.)

Gyertek szurkolni, támogassátok a politikai rendőrség focicsapatát! – Péter Gábor és a verhetetlen „PRO”

MGMező Gábor A Hálózat 2019 február 3.
Remek erőkből állt a politikai rendőrség (PRO) futballcsapata – ez abból a belső iratból derült ki, amelyet Péter Gábor küldött szét beosztottainak. Péter Gábor szerint a válogatott játékosokat (is) bevető és veretlen (!) PRO-t minden munkatársnak támogatnia kell, de azt is elvárta, hogy a későbbi ÁVO, ÁVH tagjai a meccsekre is kijárjanak szurkolni. Ha így tesznek, még a munka alól is felmentést kapnak, hogy kimehessenek a meccsre. Szürreális, de az államrendőrség csapatának egyik tagja Minarik volt. Az ávós idők focija (1.).

Alpári "Julius" Gyula, a Komintern ügynöke, akit Sztálin végül a Gestaponak adott

MGMező Gábor A Hálózat 2019 január 27.
Bemutatom a "magyar maffia" újabb tagját: Alpári "Julius" Gyulát. Alpári azon internacionalista, kozmopolita kominternesek közé tartozott, akik a Tanácsköztársaságban, később több nyugati országban elvégezték a feladatukat. Kun Béla jobbkezeként kezdte, majd Lenin megbízásából ő szerkesztette a bolsevik propaganda fő eszközét, az Inprekorrt, később Franciaországban és Amerikában végzett titkos munkákat. A harmincas évekre a többi kominternessel ő is feleslegessé vált, Sztálinék odadobták a Gestaponak, akik megölték.

Kedves Mérce és társaitok, ti tényleg halott újságírókat akartok látni?

MGMező Gábor Vezércikk 2019 január 24.
Száz éve addig hergelték a tömeget a bolsevikok, amíg sikerült őket rávenni a szocialista (!) és munkáspárti Népszava megtámadására. A mérleg: több halott, a zűrzavar fokozódott, és jött a Tanácsköztársaság. Ma az ellenzéki Mérce címében arról ír, hogy a Tisza-kormány lapja addig uszított a munkásság ellen, amíg az megelégelte. Valójában az idézett cikkben semmi uszítás nincs, a cím hazugságra épül, de világos: a propagandasajtót illett és illik megtámadni. A kérdés jogos: mit akartok, halott újságírót? Halott rendőröket? Halott tüntetőket? Egy második Ukrajnát? Mert ti lennétek az elsők, akik eltakarodnátok Nyugatra, hogy az itt maradt emberek megpróbálják újra felépíteni Magyarországot. Ahogyan 1919, 1945 és 1989 után. Vezércikk.

Legyilkolt rendőrök és munkások: Amikor Kun Béláék a Népszava ellen uszították a tömeget

MGMező Gábor A Hálózat 2019 január 23.
Száz éve,1919 februárján a bolsevikok által felheccelt tömeg megtámadta a szociáldemokrata Népszava szerkesztőségét, majd miután az ablakokból "ismeretlenek" rálőttek a tüntetőket kísérő rendőrökre és népőrökre (ketten azonnal meghaltak), tűzharc támadt, amelynek még több halálos áldozata volt. Kun, Szamuely és a többi tűzgyújtogató közben otthon lapult. A rendőrség később letartóztatta őket, Károlyi azt követelte, hogy politikai foglyokként kezeljék őket. Néhány hét múlva jött a vörös terror.

Sztálin bábjai, a Komintern ügynökei: Károlyi Mihály, Károlyi Mihályné és a „magyar maffia”

MGMező Gábor A Hálózat 2019 január 20.
„Magyar maffiának” nevezték azt a Moszkvának engedelmeskedő társaságot, amely a Tanácsköztársaság bukása után szétspriccelt a világban és vezető szerepet játszott a bomlasztásban és a különböző titkos ügyekben, kémek beszervezésében, társutasok megnyerésében. Maga Károlyi Mihályné is a Komintern ügynöke volt, férje pedig a kommunisták egyik legfontosabb nyugati fedőszervét, a „Világbizottság a Német Fasizmus Áldozatainak Megsegítésére” nevű társaságot vezette. Károlyiék egyébként egészen addig feltétlen hívei voltak a sztálini, rákosista diktatúrának, amíg az a „vörös gróf” kommunista barátait is elkezdte ledarálni. A titkos és ma sem ismert „magyar maffia” nyomában.

Munkásőr, kubai milicisták és terroristák tolmácsa – Rózsa-Flores, avagy egy kalandor gyermekkora

MGMező Gábor A Hálózat 2019 január 7.
Sokak szemében hős, forradalmár, mások szerint zavart, beszervezett provokátor volt Rózsa Flores Eduardo, akit végül szülőhazájában, Bolíviában lőttek agyon máig sem tisztázott körülmények között. Az örökmozgó férfi a nyolcvanas években Rózsa György Eduardóként lépett be a Munkásőrségbe, ahol tolmácsként és a Propaganda Osztályon dolgozott. Rózsa ekkoriban már az állambiztonságnak, a katonai szolgálatnak és a BM-nek is dolgozott (utóbbi is felhasználta a jelentéseit), ő volt a hírhedt terrorista, Carlos tolmácsa, akire felülről irányították rá. 1989-ben a Kádár János Társaságban a visszarendeződést támogatta, és valószínűleg nem állt tőle távol, hogy akár fegyverrel is megakadályozza a rendszerváltást. Egy kalandor nyomában, 1. rész.

Csengey Dénes: Auschwitz nem arra való, hogy bűnöket takargassunk vele (videóval)

MGMező Gábor A Hálózat 2019 január 6.
Sokan szerettük Csengey Dénest, aki fájdalmasan fiatalon ment el. 1990-ben készült az a felvétel, amelyben Sándor György író-humoristával beszélget az antiszemitizmusról és az ahhoz hasonlóan nagy bűnről: az antiszemitizmus hamis vádjáról. Csengey kristálytisztán megfogalmazta, hogy másképp gondolunk a rabbira, mint arra a kádárista vezető újságíróra, aki Kádárt és Aczélt is kiszolgálta, és amikor kritizálják, azt mondja: azért támadnak, mert zsidó vagyok. Nem, nem azért. Egy igaz ember gondolatai a magyarság és a magyar zsidóság közös útjáról, és a fegyverként használt gyalázatos bélyegről.