Vezércikk
Minden határ egyenlő, de egyes határok egyenlőbbek a többinél
Ha a tipikus, megkülönböztető jelzéssel el nem látott afrikai vagy ázsiai migráns Oroszországon vagy Fehéroroszországon átutazva próbál bejutni az EU-ba, akkor közös határvédelmet, taposóaknát és seggberúgást kap a fogadóbizottságtól. Ha nem kerül ekkorát, mert sikerült időben jegyet foglalnia az embercsempésznél, és ennek köszönhetően Szerbia felől érkezik, akkor Magyarországot büntetik meg, ha nem engedi be. Minden ember egyenlő, kivéve, ha a rossz ösvényt választ a néger, mert onnantól nem menedékkérő, hanem hibrid támadó, továbbá aljas felforgató, aki Putyin gonosz szándékai szerint akarja tönkretenni a kontinenst. Hogy mi a határ, azt meg az aktuális brüsszeli Göring mondja meg. A szeretet eljön érted
Szandi nem lépett fel Madaron a jótékonysági koncertjén? Hosszú Katinka nem jutott ki a hatodik olimpiájára? A Reményfarmról elloptak néhány csirkét? Mi a közös ezekben a történésekben? Az, hogy emberek egy elég jól körülhatárolható körének mindháromról a fideszezés jut eszébe. „NER”-kommentek, narancs emotikonok és korlátlanul áramló gyűlölet, ami másokat is felheccel, hogy ugyanilyen üzemmódba álljanak. Ez lenne az európai jobboldal?
Mit számít az európai emberek véleménye, a választók akarata, a legfontosabb, hogy zsebben legyenek a zsíros pozíciók. Hiába szavazott az európai emberek többsége jobboldali pártokra ez a néppárti vezetőket egy percre sem tántorítja el abban, hogy az elkövetkezendő 5 évben ugyanúgy a baloldali-liberális szakadék felé irányítsák az Európai Unió vonatát, ahogy tették ezt eddig is. Az elvileg jobboldali, valójában csak karrierista Manfred Webernek és Ursula von der Leyen-nek köszönhetően mára eljutott oda Helmut Kohl pártcsaládja, hogy minden aktuális kulcskérdésben egy követ fújnak a balliberálisokkal. Semmilyen saját gondolat nincs. Teljesen félreértette Vidnyánszky Attilát a jobboldal
Tényleg megőrült a Vidnyánszky és kommunista lett? Példaként akarja a világ elé állítani Marxot? Felháborodott hangok záporoznak jobboldali felületekről a Nemzeti Színház igazgatójára, amiért a 19. századi kommunista főideológust és művét, A tőkét tervezi színpadra állítani. Mielőtt azonban elsöpörtetnénk a jobboldali népharaggal, álljunk meg egy pillanatra, és gondoljuk át, mi történik, mit csinálunk! Mi van, ha Vidnyánszky csak felviszi a jobboldalt a valódi kultúrharc pályájára? Így kezdődött
Száztíz évvel ezelőtt, 1914. június 28-án, a Nagy Háború (I.világháború) kitörésének közvetlen oka lett a szarajevói politikai merénylet, melynek áldozatául esett Ferenc Ferdinánd főherceg, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse és felesége, Hohenberg Zsófia hercegnő. Eddig sokat beszéltünk ennek következményeként - Trianon - a mi fájdalmunkról, de viszonylag keveset szóltunk a délszláv népek, elsősorban a szerbek fájdalmairól, ami miatt felrobbant a végzetes lőporos hordó. Bruno Brehm, osztrák író - akitől a címet kölcsönöztem - katonatisztként vett részt az első világháborúban, s szemléletes, regényes formában írta meg a fiatal merénylő, Gavrilo Princip indokait a revolver ravaszának meghúzására és a trónörökös Ferenc Ferdinánd öntelt, hadúri magatartására, amivel önként menetelt a halálba. Nem tűnik szobatisztának a belpolitika egy része
A magyar politikai történések manapság alacsony hőfokon zajlanak. Elmúlt egy választás, amit persze megnyertünk - imádom az átlagos konzumidióták hozzáállását, akik szerint 44,8 százalék az 44, pont az ilyenekkel vetetnek meg 19 990 forintért minden szart, mondván, hogy az csak 19 ezer, nem is 20 -, felbukkant a Tisza, ami szó se róla, bőven értelmezhető eredményt ért el. Totálisan és véglegesen (azt hiszem) megbukott Gyurcsány, az egykori állampárt meg az összes parazitája, megszűnt országos szinten létezni, ha ugyan létezett valaha a Kutyapárt és a Momentum és szabad szemmel egészen korrektül, sőt, több mint korrekt módon szerepelt a Mi Hazánk.
Hol vannak a lehetőségeink határai?
Két éve élünk egy háború szomszédságában. Ismét. Ez a két év éppen elegendőnek bizonyult arra, hogy végletekig polarizálja nemcsak a magyar, de az összeurópai társadalmat annak kapcsán, hogy a kormányzat hogyan áll Ukrajna támogatásához, az Oroszország elleni, immáron 14 szankciós csomaghoz, valamint a világrend monopólusának kettéosztódásához. Sokan azt kérik rajtunk, hogy ha valóban a nyugati szövetségrendszerhez tartozunk, miért nem annak álláspontját tesszük egy az egyben magunkévá. Miért nem szakítjuk meg a gazdasági kapcsolatainkat Oroszországgal? Vagy legalább Kínával? Hiszen mi egy kicsi ország vagyunk, és majd ki fog megvédeni nem ha, hanem amikor háború lesz. De éppen ez a lényeg. Mi nem szeretnénk azt, amikor háború lesz. Egészen elképesztő, hogy a háborús héják károgása olyan hangos, hogy társadalmi normává vált a békepártiak megszégyenítése. Ezt is megússza?
Hát persze, hogy igen. A szekta mindet megbocsát a vezérnek. Sőt, a mostani botránytól még népszerűbb lesz ez a huligán. Legalábbis a kemény mag, a legodaadóbb hívei körében. Ők benyelik a magyarázatokat, legyenek azok bármilyen szánalmasak. Ők felháborodnak, hogy a messiásukat megint provokálják, bántják, le akarja járatni a rogáni propaganda. Jogunk van károgni és merünk kicsik lenni, a mi adónkat lopják el erre a látványpékségre!
Nem szégyen az ukránok ellen szurkolni. És az is teljesen normális, ha valakit nem érdekel a foci a háború. Annyi minden értékes és érdekes dolog van a földön, amivel szívesen foglalkozunk, nem kötelező mindenkinek szeretnie a háborút. Érvek következnek azoknak, akik szerint jópofa dolog a magyar válogatott kudarcért szorítani, illetve hajlamosak megállás nélkül károgni, akkor is, ha győzünk. Hátha megértik, mekkora kretének. (Nem, nem fogják megérteni.) A példázat pedig tekintettel van arra, hogy az ukránokért világháborút is szívesen bevállalók és a magyar válogatott gyűlölői egyazon halmaz részei. Akik szeretnek könnyen győzni
Hétfő reggel a 444 címlapján minimum hat cikk foglalkozott a tegnap esti meccsel. Aztán nem sokkal alatta a következő címecske: "A háborúval riogató Fidesz-plakát helyére a hadsereg toborzós plakátja került a Rogán Antal faluja felé vezető úton". A küzdelmet várjuk el, ne a győzelmet!
Nagyon halovány első félidő után, látszólag Varga Barnabás sérülését követően (innen is reméljük, hogy hamar újra a pályán lesz, kaptunk vérszemet és gyűrtük le Skóciát. Eksztatikus élmény ez a szurkolóknak, hiszen bármi történjen is, egy újabb kontinenstornán vagyunk túl úgy, hogy nem jövünk haza üres kézzel. És hogy ez sorjában harmadjára van így, természetes módon valamiféle elvárást épít fel a csapat köré. Akár olyan elvárásokat is, amelynek nincsenek realitásai, de persze így kényelemesedünk bele a jó dolgokba. Nem csoda, hiszen mint a való életben, úgy a futballban sem tartozunk a legerősebb nemzetek sorába, azt azonban mindenképpen elvárjuk, hogy akik minket képviseljenek, azok küzdjenek értünk. Úgy június 9-én, mint most, 23-án. Az üldözött turul
A turulmadár magyar eredetmondáink mitologikus madara, ősi hitvilágunk emléke és szimbóluma, az égi hatalom és az uralkodói fensőbbség megtestesítője. Mondavilágunk tőle eredezteti a legtöbb magyar szentet adó, első királyi családunkat, az Árpád-házat, vagyis a Turul nemzetséget.
Eldőlt: Magyar Péter nem politikus, hanem szektavezér
Nem én döntöttem erről, hanem a hívei. A politikusokról ugyanis szeretünk kompromittáló felvételeket nézni. Szektavezérek esetében más a helyzet, akkor tagadunk, nem hiszünk a saját szemünknek, esetleg a bálványunk megsemmisítésre irányuló eretnek összeesküvést orrontunk. Táncolj Peti, búcsúbuli
Mint napjaink legjobb magyar, sőt, belegondolva, a világ legjobb gonzó újságírója, megszólítva éreztem magam, hogy reagáljak Magyar Péter bulikirály mivoltára. Meg kell hagyni, tud a srác, ilyen arccal vezetni egy szektát, egy gyanús foltokkal éktelenkedő fehér gatyában igazi politikusi kvalitásokra vall. Ilaria Salis, az olasz kommunista terrorista ügye önmagában elég indokot szolgáltat arra, hogy elgondolkozzunk az EU-tagságunkon
Ez a magát nőneműként és emberként azonosító személy egy sorozatbűnöző, aki alapvetően rosszindulatból, gyűlöletből, vagyis ideológiai okból bántja az embertársait. Olaszországot, az olasz államot és nem mellesleg az olasz nemzet nagy részét se nagyon zavarja, hogy ez az olasz pszichopata 4 jogerős ítélettel és 29 feljelentéssel a tarsolyában flangál Európában áldozatokat keresve. Két klasszis csak csodavárásra elég, csodára nem – Miért nincs több?
Kikaptunk a németektől is Svájc után, de nincs oka mindenkinek a kardjába dőlni – se a válogatottnak, se az edzői stábnak, se a szurkolóknak. Még akkor se, ha kiesünk, még akkor se, ha ne adj' Isten Skóciától is kikapnánk. Szóval, nem kéne mindenkinek a kardjába dőlni, de azért lennének, akiknek igen. Gyurcsánynak 2024-ben lett végleg vége
A hagyományos baloldal megszűnt létezni Magyarországon. Nyilván, életjeleket még mutat, látványra megvan, de a valóság az, hogy a régi értelemben vett baloldal, Gyurcsány, MSZP, tököm tudja micsoda nincsenek többé. Elporladtak, elvitte őket a víz, értelmezhetetlenek a jövőben. Mi lesz Budapestből?
Mi lesz 5 év múlva Budapestből? Hogy fog kinézni 5 év múlva? Teszem fel őszintén aggódva ezt a kérdést. Szomorú vagyok, hogy a főváros népe, még ha szűk többséggel is, de még 5 évet adott egy olyan városvezetőnek, aki alatt szinte semmi nem épült a fővárosban, aki szinte egyetlen saját ígéretét sem teljesítette, és akinek az irányítása alatt totálisan elindult Budapest a lejtőn. Eljött a népi fordulat ideje
Rengeteg tanulsággal bír ez a nem mindennapi választás, hiszen a stabil kormánypárti fölény dacára nagy mozgás indult meg a mélyben. Ebben a zűrzavarossá vált világban ismét vissza kell nyúlni az erőt adó hagyományainkhoz és odafordulni azok felé, akikre mindig számíthat a nemzeti oldal. HUTH GERGELY vezércikke. A magyar politika leghitványabb, legaljasabb figurája: Márki-Zay Péter
Igen, tudom, erős a mezőny. És ez nem is egy indulatos, személyeskedő kirohanás az eggyel korábbi messiással, Hódmezővásárhely polgármesterével szemben. A végére mindenki érteni fogja, miért tartom őt a leghitványabbnak egy eleve nem túl magas színvonalú mezőnyben. A nemzeti tőkésosztályon túl – Válasz Kertész Dávid cikkére
Kertész Dávid kollégám írt ma a nemzeti tőkésosztály, a nemzetközi nagytőke, valamint a globális kapitalizmus egyensúlyi helyzetéről értekezést, és bár talán ez kevésbé gyakori – főleg a rendkívül független, rendkívül objektív sajtótermékekben –, de ezúttal úgy vélem, érdemes nyilvános platformra terelni a köztünk lévő vitát. Míg ugyanis kollégámnak a végletekig igaza van a nemzeti tőkésosztály, és az azon alapuló gazdasági szuverenitás fontosságának terén, nem mehetünk el szótlanul amellett, hogy az elmúlt 14 év kormányzásának nyertesei mellett vannak olyan csoportok, amelyek joggal várhatják a megváltást olyan hamis messiásoktól, amelyek csak pusztulást hoznak a kollektív magyar társadalomra nézve. Most figyeljen a F.O.S.! – NER-kritika a PS-en
Hölgyeim és uraim, most coming outolok, mint csalódott Fidesz-szavazó. Persze, ez nem jelenti azt, hogy ezentúl beállok a selyemfiú által gründolt szcientológus szektába, csak annyit, hogy felvetek néhány észrevételt, amihez – mint a kétharmad része – minden jogom megvan, és ami egy demokráciában talán még kötelességem is. A brüsszeli meztelencsigák már számolják, mikor lophatják el a pénzünket
Ismételten le kell borulnunk Doktorprofesszorminiszterelnökúr nagysága előtt, ugyanis mi sem tudtuk volna jobban megfogalmazni a véleményünket azokról a brüsszelita barmokról, akik megint ki akarnak minket rabolni. Azt a nyáladzó áhítozást, amellyel a mi pénzünk után kapdosnak, nem lehet annál jobban leírni, mint hogy Brüsszel jelenleg tényleg egy nyálas, váladékos, csigaszerű, nyálkás közeg. Budapesti lapátköztársaság
Igen vicces, hogy Karácsony Gergely szabad és színes, roppant jogállami városköztársasági főpolgármestersége pár tucatnyi, MZP által behergelt homofóbon és némi halványan vonalazó szavazóköri ügyeskedésen múlt.