Vezércikk
A Lenin-fiú vonatra ült és ott folytatná, ahol a Szamuelyk és a Csernyk 100 éve abbahagyták
A Lenin-fiúk utódjai ma is itt állnak velünk szemben, és ott folytatják, ahol a Szamuelyk és Csernyk száz éve abbahagyták. Az 1919-es magyarországi polgárháborúban gyökerező XXI. századi szellemi és politikai küzdelmeket azonban nem azzal nyerhetjük meg, ha nagyobb ütést mérünk a velünk szemben állókra, mint amekkorát kapunk tőlük. Elérkeztünk arra a pontra, amikor észre kell vennünk a történelmi párhuzamot: ha szó nélkül hagyjuk, hogy meggyalázzák templomainkat, némán tűrjük a gyűlöletkeltést azok ellen, akik nem úgy gondolkodnak, ahogyan azt ők elvárják, bizony könnyen odáig juthatunk az olyan politikai entitásokkal, mint Magyar Péter, Dobrev Klára, Márki-Zay Péter – és sorolhatnám hosszasan –, mint a vörösterror idején. Ki lehet-e egyenlíteni a történelmet és a világirodalmat?
Fontos kérdést vetett fel a kortárs amerikai hülyeségek első számú importőre, a Telex Nádas Péter elmaradt kitüntetése kapcsán. A szépirodalom valóban sokáig, évezredeken keresztül a privilegizált fehér férfiak sportja volt, és ha ezt nemrég, már több hónapja problémaként azonosítottuk, akkor bizony van helye a kvótának meg a kommunizmusnak is! Csak azt már tényleg ne fehér férfiak csinálják! Tőrőlmetszett kommunisták beszélnek nemzetbiztonságról
A történelemben szinte példa nélküli, hogy egy független állam önként beengedi saját nemzetbiztonsági rendszerébe egy másik hírszerző szervezet embereit. Nos, van, akiknek mégis sikerült: a második Gyurcsány-kormány nemzetbiztonsági vezetõi szakmailag ordító dilettantizmusról tettek tanúbizonyságot. És most mégis ezek a kommunista gittegyletmaradványok próbálják bírálni a jelenlegi titkosszolgálatok munkáját a neokomcsi halálbarbikkal és csatolt részeikkel... és nekünk tűrnünk kell, szerencsére nem sokáig: jókora gyomrost adhatunk június 9-én a dollárbaloldalnak. Magyar Péter és a vita
Nem hiszed el, de Magyar Péter végül mégsem akar vitázni a köztévében. Egy apró pillanatig tegyünk úgy, mintha egyszer, egyetlen pillanatra is komolyan gondolt volna bármit is azok közül, amiket mondott. Ezek közé tartozik az is, hogy ő természetesen az európai parlamenti választások előtt vitázni szeretni más pártok listavezetőivel. Hogyan lopjunk önkormányzatot?
Bár első megközelítésben az európai parlamenti és az önkormányzati választásoknak nem sok közük van egymáshoz, egyvalami azonban mégis összeköti őket. A baloldal levitézlett arcai bebizonyították, hogy csak a rombolásban érdekeltek, legyen szó háborúról, migrációról, a gyermekek lelkivilágának megrontásáról, vagy az intézményesített lopásról. Az első három kérdéskörben Brüsszellel van elszámolni valónk, utóbbival kapcsolatban azonban idehaza szükséges söprögetnünk. Ezt a kötelességünket pedig sajnos gyakran elmulasztjuk. Pedig a baloldal szekrényéből nemcsak néhány csontváz, hanem egy egész nekropolisz hullott ki az elmúlt ciklus alatt. Kik tesznek a legtöbbet az antiszemitizmusért?
Nem, nem elírás. Az antiszemitizmusÉRT. Nem pedig az antiszemitizmus ELLEN. Az utóbbit, a magyarországi antiszemitizmus háttérbe szorulását olyan embereknek köszönhetjük, mint például Kertész Imre, aki Nobel-díjas íróként többször is hangoztatta zsidó származása mellett a magyarságát, és mindkettőre büszke volt. Vagy Orbán Viktor, aki nemcsak Izraellel és annak kormányfőjével ápol kiváló viszonyt, de a hazai zsidó szervezetek és prominens képviselőik jelentős részével is.
Magyarországot eddig kétszer rángatták bele világméretű konfliktusba – Revízió, németellenesség és Magyarország megszállása (III. rész)
„Az eddig igazságtalan meggyötört és kétségbeesett nemzet feltámadó boldogságának ragyogó kitörése ez!” – kiáltott fel Lord Rothermere a Kassára diadalkapu alatt bevonuló magyar katonákat fogadó magyarok tömegeinek ujjongó éljenzésének láttán. Az a Lord Rothermere éljenzett, aki támogatta (10 ezer dollárral) Endresz György és Magyar Sándor óceánrepülését. A Justice for Hungary (Igazságot Magyarországnak!) feliratú repülőgép 1931. július 15-én startolt az új-foundlandi Harbour Grace (a Kegyelem Kikötője) repülőteréről és rekordidő alatt repülte át az Atlanti-óceánt. Változnak az idők nyugaton
Sokan, sok mindent írtak már a Nádas Péter kortárs magyar író körül kialakult botrányról. Egy dolgot azonban muszáj még megjegyeznünk. Sajnálatos, ami a legnagyobb, kortárs magyar író díjazása körül kialakult. Ez már maga a szocializmus. Ahol már a teljesítmény már egyáltalán nem szempont, csak az számít, hogy kinek milyen a bőrszíne. Mit ajándékoz Pünkösd hívőnek, s nemhívőnek egyaránt?
Pünkösd annak a valóságos, s mindent átható Szentléleknek az ünnepe, amely hét ajándékot ad annak, aki elfogadja. Bölcsességet, értelmet, jó tanácsot, lelki erősséget, tudományt, jámborságot és az istenfélelmet. Azaz a hit lehetőségével, amely nélkül vakok és félemberek maradunk, illetve a gyógyítás szentségével kínál meg minket. Kinek ne lenne ezek közül legalább egyre szüksége? S ki is lenne olyan balga, hogy visszautasít egy ajándékot? A jóemberkedés mint üzleti modell
Nem reflexből elhajítandó ötlet úgy applikálni a mába Shakespeare halhatatlan művét, a Rómeó és Júliát, hogy a két család közötti antagonisztikus ellentétet és ellenségeskedést a két főszereplő bőrszínével ábrázolják. Oké, kicsit bugyuta, egy kissé megalázóan didaktikus, de mivel a londoni West End közönsége alapvetően gazdag butákból áll, így nekik ugyanúgy jó lesz, mint Pistának. Csak még ez sem merült fel az alkotókban, csupán egy mesterséges antirasszista proklamációt árulnak pénzért. Mit érdemes aktuálisan duplagondolni az orosz-ukrán háborúról?
Ha liberális társaságban jól értesültnek és ideológiailag is felkészültnek szeretnénk mutatkozni, érdemes a Pressmanfon Központ infuenszereitől és a független-objektív sajtóból tájékozódni. Segítségükkel megértjük a világ rejtett összefüggéseit, nem kételkedünk többet, mert az csak defetizmushoz és elhajláshoz vezet. A sima háború már kevés, előre a vallásháborúba!
Immár több szálon fut a Robert Fico elleni szerdai merénylet ügye, hiszen van maga a lövöldözés és a merénylő igencsak zavaros személye, akit mindenki a saját politikai meggyőződése szerint próbál belegyömöszölni valamilyen skatulyába, holott a legvalószínűbb elsődleges magyarázat, hogy nem teljesen épeszű, és ennyire megbolondította a médiából nagykanállal behabzsolt gyűlölet. A másik történetszál a politikusoké, akik a kormányoldalon haragszanak, az ellenzéki oldalon pedig általános felelősséget próbálnak megállapítani a merényletért. A harmadik szál pedig a közvélemény amúgy sem rózsás lelki-szellemi állapota, amelyre még egy jókora lapáttal rátesz ez a történet. Utóbbi pedig Magyarországon is jócskán hat, ráadásul ezelőtt sem volt ismeretlen.
Túlságosan elnézőek voltunk
A liberális szólásszabadság dzsungelharcosainak komoly fejtörést okozhat, hogyan tudják majd hergelni saját olvasóikat, szavazótáborukat az ellenzéki propagandagépezetben, ha a kormány valóban lépéseket tesz annak érdekében, hogy jogilag kordában tartsa a "véres kommentszekciót". Kocsis Máté tegnapi kijelentése vélhetően sokként éri azokat, akik hobbiszinten fenyegetik a jobboldali közösség tagjait, akiket nem tisztelték emberi mivoltukban, nem foglalkoztak azzal, hogy besározzák a nevüket, sőt, már a gyermekeik, családjuk biztonságával sem törődve indítanak lejárató hadjáratot bárki ellen. Békepárti szövetségesünket érte olyan merénylet, amelyre régóta nem volt példa
Robert Ficót tegnap olyan súlyos merénylet érte, amelynek következtében életveszélyes állapotban szállították kórházba. A helyzetről mindent elmond, hogy a kihelyezett kormányülés helyszínén bekövetkező mrénylet után nem is tudták elvinni Pozsonyig, szerencsére közelebb is volt olyan kórház, amelyben el tudták látni. Rabok legyünk, vagy szabadok – ez a kérdés, válasszatok!
Budapesten és Belgrádban rossz a vörös szőnyeg a kínai császár talpa alatt, Párizsban viszont jó, de még inkább nem említjük, hogy ott is volt ilyen. Ezzel a hozzáállással demonstrálta a Nyugat a sajtó- és véleményszabadságot Hszi Csin-ping európai turnéja után. Egyre kínosabb ez az örökös hisztéria minden apróságon az EU meg az USA balfeléből, de hát a valóságot több okból sem mondhatják el. Azon szűkölnek, hogy globálisan egyre rosszabbul áll a szénájuk, Magyarország pedig nem kíván az utóvéd csicskájuk lenni ebben a kudarcban, hanem inkább saját úttal próbálkozik. Ez a hintapolitika, amit az orbáni külügy követ, cseppet sem veszélytelen, ám nincs hosszútávon biztonságosabb választásunk. Akit Demszky Gábor támogat, jó ember nem lehet
A napi Magyar Pétert lassan már csak egy legyintéssel intézi el az ember, hiszen a wannabe-hadúr kezdi elveszteni a varázsát, ám a csodavárók még kitartanak. Nemcsak azért kopik a máz, mert minden csak saját magáról szól, nemcsak azért, mert kezdik megismerni lényének sötét oldalát (hol van még a valódi felismerés), és nemcsak azért, mert amit ígér, azt nem tartja be már a pályafutása elején. Az újdonság varázsa nemcsak az idő múlásával illan majd el, a környezete és szűk támogatói köre tolja kitartóan a magyarok orra alá a 2010 előtti penészes baloldal soha meg nem szokható, émelyítő szagát, amit előbb-utóbb újból felismernek a semmiből sem tanulók, aztán persze elfelejtenek és várják az új csodát. Legutóbb Demszky Gábor fejtette ki közösségi oldalán, hogy miért nem a nemzet megosztása, hanem egyszerűen nemzetegyesítés Magyar Péter színre lépése. És ha Demszky nyíltan kiáll valaki mellett, akkor biztosan tudjuk, hogy merre található a sötét oldal. Platón
Ne legyenek kétségeink: ha a Dobrev Klárából táplálkozó Magyar Péteren múlik, mi is hamar a platón találjuk magunkat, ahol most még a messiás szónokol. Ahogy a csalódott DK-sokból, csalódott momentumosokból csalódott tiszások lesznek az aktuális messiás kiégésével párhuzamosan, a szükség és az összetartozó dolgok összenövésre való természetes igénye az összefogásra vezeti majdan a magukat igazjobboldalinak nevező pártokat a körömtépő és/vagy kozmopolita, nyugatos liberálisokkal. Ekkor pedig választhatunk: fej vagy gyomor? Plató vagy meszesgödör? Ilyen a liberális államelmélet a Platón. Egy gerinctelen, elkényeztetett áruló gátlástalan vergődése
Miről ismerszik meg az igazi áruló? Hát például arról, hogy nagyon erősen igyekszik az új közössége felé kompenzáló gesztusokat tenni. Pont ezt látjuk Magyar Péter esetében is. A napokban ennek egy vérlázító megnyilvánulása volt, amikor Putnokon a templomból kijövő polgármestert és a hívő közösséget támadta a baloldal új kedvence, mikrofonnal és hangosítással. A templom újraszentelését követelte, és hasonló dolgokat skandált. Egy háború, egy út, egy korszak
Az idők kezdete óta történelmi korok követik egymást. Volt a találgatásokra épülő őskor, majd a kissé jobban átlátható ókor, aztán a sötét, majd egy kicsit világosabb középkor. Végül jött az újkor, ami a kommunista időkben a novemberben lezajlott „Nagy Októberi Szocialista Forradalommal” ért véget, de igazából az új világrend a jaltai konferencia után vette kezdetét. Ez volt az úgynevezett „legújabb kor”. Azóta látjuk, hogy ennek is vége lett. 2022-ben újra keverték a paklit, és új lapok kerültek kiosztásra. Magyarországot eddig kétszer rángatták bele világméretű konfliktusba – Horthy Miklós sem akarta a háborút (II. rész)
Szerencsétlen helyzet, de az 1945 utáni magyar történetírás a II. világháború kitörését, okait, felelőseit a szovjet történetírás, a nyugati szövetségesek szempontjából és a marxista, kommunista ideológia alapján elemezte. Ezzel a hamisítással hihetetlen károkat okoztak a magyar identitás tudatban a fiatalok nevelésében, oktatásában, külföldi megítélésben. A Magyar Péter-jelenség csupán az ellenzékváltó hangulat szimptómája – nem is fog soká tartani!
A Soros-hálózat már lemondott arról, hogy a 2022-ben sokadszorra leszerepelt, a nyugati globalista és progresszív politikai, illetve kulturális csoportok érdekeit kiszolgáló hazai baloldali „elit” valaha kormányt váltson, így értelemszerűen valami újat szeretnének ők is. A valódi mérföldkő a 2023-as borzalmas inflációs környezet volt, amiből egyik baloldali párt sem tudott profitálni, azaz kiderült, hogy az odáig támogatott brancs egy komolyabb dekonjunktúrát sem képes kihasználni és saját népszerűségét növelni. Kína
Franklin D. Roosevelt ragaszkodott hozzá az ENSZ megalakulásakor, hogy Kína a Biztonsági Tanács állandó tagja legyen. Persze az még egy másik Kína volt és senki nem gondolta, hogy ez az ország egyszer majd kommunista lesz és főleg azt nem, hogy szuperhatalommá emelkedik. A bohóc Magyar Péter megeszi a Momentumot, ha addig egy rádió nem zavarja az internetet
Abban a világban, ahol Pulai Bandi 115 százalékra méri az összes politikai párt támogatottságát, nagy zavar lehet. És ezt a nagy zavart úgy hívják, hogy Magyar Péter. Azt nem tudom, meg nem is túlzottan érdekel, hogy maga Magyar meg a rajongói mennyire hiszik el azt a hazugságot, hogy ők alapvetően a Fidesztől is vesznek el szavazókat; ez itt és most irreleváns. Nem, nem ússzuk meg, ha belelépünk
„Nem kell félni, nem fog fájni” – hazudta bele az ország képébe Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 2006-ban, a súlyos megszorítások bejelentésekor. Aztán persze fájt. Két évvel később, az amerikai hitelválság kezdetén ugyanennek a kormányzatnak az emberei azzal áltatták a magyarokat, hogy nincs ok aggodalomra, mert a válság hullámai Magyarországot nem érintik majd, minket valamiért elkerülnek. Magyarországon sajnos van hagyománya ennek a józanságot nélkülöző kincstári optimizmusnak, amikor az egyik lehetőség annyira kellemetlen, hogy inkább oda se nézünk, aztán pedig hitetlenkedve pislogunk, amikor bekövetkezik az elképzelhető, sőt elképzelhetetlen legnagyobb baj. Merthogy az szokott bekövetkezni, ha nem vigyázunk. Ilyen a történelmünk, és ezzel ideje tisztában lenni.