Vezércikk
Teleshopperekkel buktat Pressman
A '90-es években egyik nagykövetnek sem jutott volna eszébe Berlinben, hogy Horst Fuchs segítségével buktassák meg a német kormányt. Nemcsak azért, mert akkor még tiszteletben tartották a diplomaták tevékenységét szabályozó bécsi egyezményt (ó, az a régi világrend, bárcsak megőriznénk), hanem azért is, mert akkoriban annyi ésszel, amennyivel a mi szoknyabolond David Pressmanunk van felszerelve, szóba sem jöhetett külügyi szolgálat.
Nincs búcsú a fegyverektől – Békepárti és háborúpárti törésvonal rajzolódik ki a választások előtt
A francia elnök szerint el kell gondolkodni azon, hogy Európa katonákat küldjön Ukrajnába, miközben a külügyi főbiztos azt állítja, hogy egy kiterjedt európai háború nem fantázia, a német külügyminiszter már úgy vélekedik, hogy a háborúnak nincs diplomáciai megoldása, a lengyelek pedig nukleáris fegyvereket is telepítenének országukba – ezek tényleg megbolondultak? Nincs már jobb- és baloldal, a globalista kontra szuverenista törésvonal felett pedig egy új olyan szembenállás élezi ki az EP-választásokat, amelyet nyugodtan nevezhetünk békepárti és háborúpárti erők küzdelmének, hisz a tét ma ez. És ez alól Magyarország sem tud kivétel lenni, hisz míg Orbán Viktor és a Fidesz minden fórumon a békét hirdeti, és a kormány nem hajlandó fegyvereket szállítani, addig az újraszabott balliberális oldal véleménye változatlan: Gyurcsányék, Karácsonyék, Donáthék és most már Magyar Péter köre is kiszolgálná a tengerentúli érdekeket. Ne legyen kétségünk: a külföldről támogatott hazai ellenzék gondolkodás nélkül belevetné az országot a szomszédban folyó szörnyűséges háborúba!
Szekunder szégyenérzetem van a háborúpárti ellenzék miatt
Magyarország a béke pártján áll – ez a mondat túlmutat egy kampányszlogenen. Ez emberéletek védelméről, az országunk biztonságáról szól. Megdöbbentem, mennyire nem fogják fel az ellenzék soraiból, hogy ez valós veszélyt jelent. Dobrevék a napokban röhögcséltek azon, hogy milyen érdekes, hogy csak Magyarország érzi a háború veszélyét, más ország nem. Úgy tűnik, tényleg nem érzik ennek a súlyát, és még csak felmenteni sem lehet őket azért, mert kretének.
Miért nem zavarja az ellenzéki szavazókat, hogy egy teljesen nyilvánvaló külföldi befolyásolási kísérlet támogatói?
Mert ugye látványosan nem zavarja. Százötven évvel ezelőtt, ha a Magyar Királyság területén egy faluban vagy egy mezővárosban megjelent volna néhány nyilvánvalóan külországi ember, hogy az akkori belpárizsi vagy bécsi szalon módira rávegye kifejezett határozottsággal a helyi lakosságot, hát a testi és a lelki egészsége a "misszionáriusoknak" nem sokáig maradt volna intakt.
Élvezni azért nem kell a kötelező köröket
Ismét munkálatok zajlottak a paksi szovjet katonai emlékmű körül, amelyet a környezetével együtt többedszerre újítottak fel az utóbbi években. A mostani felújítást a Roszatom finanszírozta, az előzőeket azonban részben az önkormányzat, ám nem ez a gond vele. A város északi bejáratánál felállított obeliszk elég egyértelmű üzenetet közvetít felénk – olyan üzenetet, amelyről ma már ki szabad mondani, hogy nem igaz, és amelyhez nem muszáj lendületből úgy hozzásimulni, mint a szovjet katonai megszállásunk idején. A szovjetek alóli felszabadulásnak az emléktáblákon és fejben is teljesen le kéne zajlania. A téma apropóját az adja, hogy Paks amúgy Fidesz–KDNP-s polgármesterét az elhunyt orosz katonákra emlékezők egy bizarr aktusra kérték fel, az emlékmű mai, május elsejei (!) újraavatására, ám némi közvita után Szabó Péter polgármester szerencsére távol maradt az eseménytől.
Mit is jelent ez a május elseje?
Tisztán emlékszem, valamikor 1984-ben, az iskolával, persze kötelező jelleggel vonultam egy "Éljen a Szocializmus és a Béke!" feliratú táblával május elsején, majd utána elmentünk sörözni.
Gyermekvédelmi halálkufárok
A gyermekvédelmi törvény parlamenti vitája számos kérdést felvet. Többek között azt, hogy miért nincs egy nemzeti konszenzus, miért nem kerülnek bele az ellenzék meglátásai is a javaslatba. A válaszhoz érdemes megkérdezni például a momentumosokat, akiknek annyit sikerült a diskurzushoz hozzátenniük, hogy Cseh Katalin (orvosi végzettséggel) a botmixerezéshez volt képes hasonlítani az abortuszt, Donáth Anna pedig hiába lett szülő, érzékenysége nem sokat változott: egy, az élet és halál között ingadozó gyermekről is Orbán jut eszébe. Meg a gyűlöletpolitika, amelyet a pedofilok listázásában, valamint a gyermekek szexualizálásának tilalmában látnak. Véletlenül sem a magzatok botmixerezésében.
LMBTQ-jogok és sztálini propaganda az Európai Parlamentben
A minap belefutottam egy videóba, az Európa Tanácsban zajló egyik vitáról. Történetesen Toroczkai László osztotta meg, mivel többek között ő is felszólalt. De a többiek felszólalása volt olyan, hogy rendesen megijedtem. Konkrétan rémisztőek voltak.
Magyarországot eddig kétszer rángatták bele a háborúba – Tisza István a magyar nemzetért (I. rész)
Érdemes szemezgetni gróf Tisza István miniszterelnök parlamenti beszédeiből (Tisza István Baráti Társaság, 2011), mert kibontakozik belőle az a dráma, ami az első világháborúba való belesodródásunkat okozta és a Szent István-i Magyarország feldarabolását. Az elején szögezzük le, hogy Tisza nem akarta a háborút– sőt eleinte Ferenc József sem–, utolsó pillanatig a békés megoldások híve volt, de a nagyhatalmak törekvései, a cári Oroszország agresszív területszerzési politikája, a szláv népek fellázítása az Osztrák-Magyar Monarchia ellen, végülis elkerülhetetlenné tették a világégést.
Kedves amerikai embertársam, köszönjük, hogy részben hajlandó vagy finanszírozni a saját proxyháborúdat Ukrajnában!
Nem vagyunk telhetetlenek, az is nagyon tetszett, hogy a mi pénzünkön szállítasz fegyvert Ukrajnába, de talán most mégis egy picit jobb nekünk. Rendkívül vonzó ajánlatodat persze elfogadtuk már korábban, szívesen tönkretesszük a gazdaságunkat és feladjuk minden önállóságunkat a kedvedért, hogy te megőrizhesd azt a régi világrendet, amiben te vagy a numero egyes, de tényleg örülünk, hogy némi pénzt te is áldozol erre a számunkra mindennél sürgetőbb és előbbre valóbb ügyre!
Húsz százalék felett Magyar Péter pártja? No persze, van az a pénz, amitől korpás a hajad!
Két olyan közvélemény-kutatásnak álcázott propagandatermék látott napvilágot a héten, melyeknek eredményei és következtetései aligha tükrözik a valóságot. Úgy tűnik, hogy a Závecz Research és az ez idáig tetszhalott, valahonnan ismét pénzhez jutó (egykor jobbikos kötődésű) Iránytű Intézet is beszállt a kampányba. Ugyanúgy, mint 2022-ben, mikor az előbbi a választások előtt egy héttel döntetlent mért, utóbbi intézmény vezetője pedig utólag nyilvánosan bevallotta, hogy „pszichés nyomás” miatt szándékosan fals számokat közöltek. Most a Závecz repítette ismét a Gyurcsányék által vezetett közös baloldali listát az egekbe, míg az iránytűsök Magyar Pétert lőtték húsz százalék felé. Persze, mert az ellenzéki választónak remény kell – habár ez csupán a remény illúziója –, ezt pedig hajlandóak megadni annak az árán is, hogy hülyét csinálnak magukból. Persze – nekünk ne legyenek délibábjaink – van az a pénz, amitől „korpás a hajad”.
Nincs új a dolláros nap alatt, most éppen áldozati pózba vágta magát az ellenzék
Nincs új a dolláros nap alatt, külföldi beavatkozásból sosem szűkölködünk. Ezúton azért szeretném megüzenni nekik, hogy elegünk van a hazaáruló gittegyletből, akik Magyarország ellen tevékenykednek szorgalmasan, évek óta. És legyenek kedvesek magukba vésni: nem fogjuk tétlenül nézni, hogy mindezt következmények nélkül tegyék, és bizony mi sem maradunk csendben tovább.
A győzelem habitus kérdése, ezért nyerünk mindig
Alighogy közelít a választások ideje, máris megjelentek a legfrissebb közvélemény-kutatások, amelyek persze soha nem látott kiegyensúlyozottságot vetítenek elénk. Vagyis a fenét soha nem látottat, de erről majd később. A Závecz, az Idea meg egyebek biztosítanak minket arról, hogy bizony, itt a kormánypártok támogatottsága bizony nem az igazi.
Tényleg fel kellett jelenteni Milák Kristófot?
Egy újságíró kollégám egyszer, réges-régen nagyon sietett az agglomerációból Budapestre egy reggeli bírósági tárgyalásról tudósítani, ezért a bedugult autópálya vészsávjában próbálta lefaragni kocsival a menetidőt, ám pechjére lemeszelték a rendőrök. Röhögve mesélte, hogy szíve szerint bemondta volna nekik kifogásként, hogy „de hát én újságíró vagyok!”, ezzel kiharcolva magának a társadalmi fontosság mellé járó bánásmódot, de szorult belé annyi önirónia és valóságérzékelés, ami eltántorította ettől, és inkább alázattal kifizette, amit elkövetett. Vannak azonban sportújságírók, akik újra és újra világgá kiabálják, hogy de hát ők újságírók, és tessék velük a méltóságukhoz méltón bánni. Ha pedig a pimasz kis szófogadatlan sportoló nem tiszteli meg őket, akkor olyan raplit csapnak, hogy morál morálon nem marad. Pufogni persze lehet, de amikor már feljelentősdit játszanak, ott azért elmegy az ember étvágya.
Lehet-e béke Izrael és Irán között?
A mai helyzetet nézve az ember ezt a kérdést föl sem tenné, annyira komolytalannak tűnhet. A béke pedig esélytelennek. De nem volt ez mindig így. Olyannyira nem, hogy egy időben Izrael és Irán de facto szövetségesek voltak. És nem, nem valamikor a biblikus időkben, vagy a régmúlt középkorban. Hanem Izrael 1948-as megalapításától kezdve nagyjából 30 éven át. Sőt, már egy évvel korábban is cionistabarát álláspontra helyezkedett.
Messiás továbbra sincs, de igény az volna rá – Az ámokfutók kora (II. rész)
Az a bő ötvenezer választópolgár, aki két hete kilátogatott megtekinteni a messiást a kellemes nyárias délutánon, a saját várakozásai miatt volt ott és nem Magyar Péter miatt. A vidéki körútján is olyan emberek mennek el megtekinteni a jelenést, akik nem konkrét problémákra keresnek megoldást, hanem csak jobban szeretnék érezni magukat. A lelkükben sajgó hiányt akarják kitölteni valahogy; ők azok, akik a mindenkori kormányzattól várják, hogy az boldoggá tegye őket. A modern, zömében városi vagy elvárosiasodott ember reménytelensége ez, aki azt hiszi, hogy a boldogság alapvető emberi jog. Ők azok, akiket sokkol egy áramszünet, egy átmeneti vízhiány vagy egy nagy havazás, és őróluk beszélt az egykori ombudsman, hogy sérült a szabad mozgáshoz való joguk a hófúvás miatt.
A jelenlegi ellenzéknél is jöhet rosszabb – Az ámokfutók kora (I. rész)
A magyar demokrácia egyik legnagyobb problémája az, hogy az ellenzék abszurd pártok, személyek és ideológiák furcsa keveréke csupán, felelős nemzeti ellenzékként nem is értelmezhető. Teljesen hihetetlennek hangzik, de ha ezt a társaságot összevetjük az MSZP kilencvenes években regnáló elitjével, az kifejezetten barátságosnak és emberinek, sőt, hazafiasnak tűnik ezekhez képest.
Az életünk a tét
Megint gúnyolódik a dollármédia a kormánypárti plakátokon. Szokásos módon igyekeznek hazugságnak beállítani és relativizálni a plakátokon látható figurák által kínált jövőkép veszélyét. Pedig ebben semmi kétség nincs. A baloldal által kínált világ egyértelműen a következőkön nyugszik: háború, gender, migráció. Elég csak megnézni, mi történt a lengyeleknél a kormányváltást követően.
Kedves nagykövetségek és egyéb tartótisztek! Panelek bemagoltatása helyett az ellenzéki politikusok képességeit fejlesszék!
Tudjuk, nem önálló szereplők, nem uraik a saját tetteiknek, de mégis furán veszi ki magát, hogy mindig azok a haladó politikusok szeretnék percenként megreformálni, a készségeket és képességeket fejlesztve kompetencia alapúvá hegeszteni a közoktatást, akik az önálló szellemi tevékenységnek legapróbb morzsáját sem hullatták még ki magukból. Ugye azokról van szó, akik a lexikális tudást memoriterek alapján kritizálják, és akik megszólalásaik során kizárólag jól-rosszul bemagolt paneleket adnak elő, azokat is úgy kellett beleerőltetni a szájukba.
Zelenszkij úr, nyugodjon meg, azonnal meg fogjuk semmisíteni az orosz rakétákat, amint harmadik országon keresztül támadják Önöket!
„Oroszország e heti gyilkos csapásai után ukrán tisztviselők a Nyugat támogatását kérték számon; szerintük e tekintetben kettős mérce tapasztalható Izrael javára” – írja a Washington Post elemzője. Pedig nem, az ukránok tévednek: az összes orosz rakétát és drónt le fogják szedni a britek és az amerikaiak, amint Szaúd-Arábián, Irakon és Jordánián keresztül szeretnének csapást mérni Ukrajnára. Geopolitikai gyógypedagógia következik.
A Momentum megismételte az SZDSZ ősbűnét, összefogott a komcsikkal
Magyar Péter feltűnése és az egyre kevésbé viccesebb Kutyapárt erősödése Donáth Annának fáj csak igazán. A színpadon ellenzékváltást ígért, miközben az általa vezetett Momentum olyan mélyre csúszott, hogy a túlélés érdekében a színfalak mögött ma már mindenkivel, még a szélsőbalos erőszakot Magyarországra importáló Szikra Mozgalommal is összebútorozott – legutóbb Zuglóban. Nagyon úgy tűnik, hogy nálunk a liberálisok és a komcsik generációról generációra egymásba szerelmesednek. A Momentum gyakorlatilag megismételte ezzel az SZDSZ ősbűnét. (Szabadelvűként – egy normális politikai kultúrában – nem normális dolog neomarxistákkal közösködni.) A választópolgár így – teljesen jogosan – előbb hiszi el az őszinte ellenzékváltás igényét Magyar Péternek, vagy a viccpártnak, mint a lila színű zászlóval közlekedő ostoba, ám meglehetősen gőgös bikaborjaknak.
Sor(os)tűz a magyarokra Brüsszelben
A magyar nemzeti érdekek képviseletét ellátni talán sosem volt olyan nehéz, mint az elmúlt években – így visszatekintve pedig már annak is örülhetünk, hogy eddig nem zárták el ennek lehetőségét. Bár, ha jobban belegondolunk, tulajdonképpen szinte folyamatosan próbálták elhallgattatni a magyar képviselőket. Orbán Viktort pedig kezdettől fogva gyűlölték.
Azért gyűlölnek minket, mert sikeresek vagyunk és igazunk van
Jól jegyezze meg mindenki, ami a napokban történt Brüsszelben. Jól jegyezze fel mindenki, aki eddig arról beszélt, hogy a Nyugaton mindenkoron micsoda szabadság uralkodik, szemben a Kelettel. És főleg jól jegyezzék meg azt is, hogy innentől fogva igencsak kevés piedesztáljuk maradt arra, hogy azt mondhassák, ők bizony mindenfajta jogvédelem felkent harcosai.Ajánljuk még
A Mezey-válogatott egyik legnagyobb rejtélye a Nyilasi-ügy lett – Ma sem egyértelmű, hogy miért maradt itthon a csapatkapitány
A Mezey-válogatott történetében három különlegesség, ha úgy tetszik, nagy rejtély, „titok” van. Az egyik az, hogy miként tudott szinte a semmiből kinőni egy világverő gárda? A másik, hogy miért ért véget ez a csodálatos menetelés úgy, ahogyan véget ért? A harmadik pedig az, hogy a csapat szellemi vezére és csapatkapitánya, Nyilasi Tibor vajon miért nem utazott ki a mexikói világbajnokságra? Visszaemlékező sorozatunk mai részében a Nyilasi-ügy hátterét igyekszünk feltárni.
Szabadon engedték a fia brutális meggyilkolásában közreműködő anyát
Továbbra is szabad Sz. Zsanett, az a szernyei anya, aki még a hétfői napon az élettársával közösen olyan példátlan kegyetlenséggel bántalmazta a nő 10 éves kisfiát, hogy az két nap múlva a kórházban életét veszítette. A PestiSrácok.hu írta meg idáig egyedül, mit tettek a kegyetlen szülők – holott azt már ők is beismerték. A rendkívüli eset az ukrán hatóságok felelősségét is felveti, ugyanis a nyomozás is csak a polgármester nyomására és a közfelháborodásra indult, helyszíni szemlét is csak négy nappal a történtek után tartottak, addig balesetként kezelték az ügyet. Gábort saját anyja vasláncra kötötte, majd benzinnel leöntötte, párja pedig meggyújtotta a gyerek ruháját. A szülőket az ügyben csak azután vitték be és hallgatták ki, hogy az önkormányzati hivatal munkatársai a szülők bűnösségére vonatkozó bizonyítékot maguk beszerezték és átadták a rendőrségnek – tudtuk meg az ügyre rálátó helyiektől. B. Józsefet már szándékos emberöléssel gyanúsítják és le is tartóztatták. Az ukrán hatóságoknak most az okoz fejtörést, miként határozzák meg jogilag az anya tettét, ezért a hétfői előzetes tárgyalás után is elengedték.
Dubaj-per: tizenkét év büntetőeljárás alatt sem sikerült pontot tenni az ügyre, amelyben legfeljebb felfüggesztett börtön lehet az ítélet
Az idei évben a keddi napon ül össze utoljára a híres dubajozós perben a bíróság. Ahogy most látszik, jövő héten sem fog történni semmi, ahogy a legutóbbi tárgyaláson is csak azt konstatálta Krénusz Éva bírónő, hogy hiába küldik az idézéseket, nem jönnek el a tanúk. És ez így megy évek óta. Illetve egy dolog változott: amíg eredetileg hárman ültek a vádlottak padján, a másod- és harmadrendű vádlott – egy magyarországi szervező és egy akkoriban Dubajban élő nő – a tizedik, illetve a tizenegyedik évben kiszálltak: elfogadták a felkínált felfüggesztett börtönt, illetve pénzbüntetést. Az első rendű vádlott, K. Zoltán nem: azt mondja, ő akkor is végigcsinálja, ha évekig kell még a Pesti Központi Kerületi Bíróságra járnia. A kerítéssel vádolt férfi állítja: nem prostitúciós, hanem hostessmunkára közvetítette a lányokat, ha pedig kerített, akkor párt, férjet, élettársat némelyiknek.
Az utolsó vb-résztvevő magyar válogatott nagyszerű játékosát gyászoljuk – Elhunyt Kardos József (1960–2022)
Életének 63. évében elhunyt Kardos József. Az Újpesti Dózsa egykori 33-szoros válogatott, vb-résztvevő labdarúgója az 1980-as évek egyik legnagyobb védőegyénisége volt. Az elmúlt tíz évben több ízben is módom nyílt interjút készíteni az egykori kiváló futballistával, ezért emlékező írásunkban az interjúkban elmondott gondolatai felidézésével rójuk le kegyeletünket Kardos József előtt, akinek temetéséről később intézkednek.
