Vezércikk
A diplomások a leghülyébbek? 46 százalékuk tényleg támogatja Ukrajna EU-s csatlakozását?
A közvélemény-kutatások értelmezése mindig sok kérdést felvet, de ha nagyon világos kérdést tesznek fel az embereknek, akkor végül is nem kell sokat agyalni rajta. Az pedig egy nagyon világos kérdés, hogy a válaszoló támogatja vagy nem támogatja Ukrajna belépését az Európai Unióba.
Pilátus a krédóban
Ártatlan a bűnben az, aki nem akadályozza meg, hogy elkövessék? Aki megmossa a kezeit lemossa a bűneit is? Hogyan került Pilátus a krédóba? Az alábbi cikkben ezekre a kérdésekre nem adunk választ, csak elgondolkozunk azon, hogy narratív szemszögből mit jelent az emberiség számára Quintus Pontius Pilatus, aki talán még mindig a Holdon várja a találkozást a Megváltóval.
Hiábavaló húsvéti remények
Nagypénteken emlékezünk meg Jézus Krisztus szenvedéséről, kereszthaláláról és temetéséről, várva a közelgő húsvéti feltámadást, mert tudjuk, nem a halálé az utolsó szó. A böjt utolsó napjai ezek, kicsit számot is vethetünk magunkkal, hogy mennyire sikerült az önmegtartóztatás és remélhetőleg nem ugyanazzal a mohó vággyal vetjük bele magunkat az élet habzsolásba, mint a nagyböjt előtti időszakban. De mi van azokkal, akik ezeket a böjti heteket is túlpörögve, mindenhonnan két kézzel markolva, áskálódva, esetleg hazaárulással töltötték? Ők vajon újabb lapáttal rátesznek majd húsvét után az eddigi teljesítményükre? Nekik mi a húsvéti üzenetük és bánják-e bűneiket?
Németországban ezért már ülnél
Úgy ragaszkodik az ellenzék a forgatókönyvéhez, mintha valami egyedi érték vagy legalább kasszasiker lenne, pedig egyik sem. Na, jó, kasszasiker még csak-csak, hiszen 2010-ban, 2014-ben, 2018-ban és 2022-ben is profin húztak le jelentős pénzeket a nyugati szponzoraiktól zéró teljesítményre. A forgatókönyv viszont mindig újraindul: megint forradalmat hirdetnek, rettegnek a gyülekezési meg véleményszabadságért és az a generáció fenyegetőzik, amely amúgy azt sem tudja, hogy miért tüntet, azon túl, hogy unatkozik. Fejben viszont már jóval előbbre járnak, lengetik az önsajnáltató poloskás tábláikat, miközben építenék a szeretetországot a fidkányokkal és birkákkal – ahogy ők nevezik a dehumanizált ellenségeiket. És ez nem vicc! A messiás úr börtönbe küldené, aki viccelni merészel ezzel, illetve még inkább az ő méltóságos személyével. Ehhez ráadásul mintát is kapott: a németek mindig ugrásra, pusztításra, rablógyilkolásra készek, ha valahol a humort kell elfojtani.
Az ég szerelmére, fel ne adjátok!
Úgy néz ki, tüntetés-szezon van. A Hadházy-Momentum csapat hetek óta tombol az utcákon. Pontosabban hetente egyszer tombolnak egyet, hétről hétre megfeleződő létszámban. Hidakat foglalnak el, egyre nehezebben és egyre kevesebbet. Csak egy apró megjegyzés: amikor legutóbb már nem voltak elegen ahhoz, hogy négy hidat elfoglaljanak, vajon nem kellett volna lejjebb adni az ambíciókból? És csak egyet elfoglalni, ahol ezáltal legalább úgy tűnhetett volna, hogy sokan vannak és erősek? De nem, ők csak „győzelem vagy halál” dichotómiában tudnak gondolkodni – és halál lett a vége.
Hitványság + irigység = forradalmi vergődés
Van az a felfoghatatlan, bár cseppet sem meglepő jelenség, amikor a belpesti progresszívnek semmittevés közben, a háromezer forintos kávéját szürcsölve, SZJA-mentesen épp nem jut semmi különös az eszébe, a madárcsicsergés nem köti le, a jövőbeli terveire pedig épp nem emlékszik, ezért inkább kinyilvánítja, hogy “Orbán egy geci”, meg “Fuck NER”. Amellett, hogy mélyen megvetjük ezt a fajta fantáziátlanságot, közben töprengve vakargatjuk is a fejünket, hogy vajon miért. Ezen kívül azt sem értjük, amikor a hídfoglaló fiatalok a több százezres új iPhone-okkal posztoltak arról, hogy mennyire szar az életük. De hasonlóan érthetetlen, amikor valaki nagyon lázad az ellen a rendszer ellen, ami amúgy épp nemrég biztosította neki a CSOK-ot, a babavárót, a kedvezményes hitelt, meg a tucatnyi más támogatást, amivel egyébként élt is, de ennek ellenére minden erejével el akarja hinni a 444-nek, hogy csak azért van neki lakása, meg kap magasabb fizetést, mert ezt az Orbán lop. Vagy valami ilyesmi. De persze nagyon is érthető, hogy miről van szó, ez a sok forradalmi jóeNber és igazságharcos a legpusztítóbb és leghitványabb emberi érzés áldozatává vált. Ez pedig az irigység.
Próbálkozások egy polgárháború kierőszakolásáért
Szabadság, testvériség, egyenlőség. Ez a hármas, ami biztosítja a szólás-és sajtószabadságot, a szabad választást, a szuverenitást, a független bíróságot, a jogegyenlőséget, azaz a jogállamot. Mi kell ennél több? Igaz, testvériség nincs. Az csak kivételes és ritka pillanatokban fordul elő, mint nálunk például az 1956-os forradalom-és szabadságharc idején. Mert az volt az igazi, kommunista diktatúra.
Mégsem hordja minden EP-képviselő tarsolyában a marsallbotot
Beleégett a retinámba az az elképesztően bamba és ostoba ábrázat, amit Kollár Kingának sikerült vágnia, amikor Móna Márk próbálta kérdezni azokról a kevéssé jól sikerült mondatairól Brüsszelben. A szerencsétlen asszony tényleg nem érti, hogy mi folyik körülötte.
Dollár, Kinga
Ahogy a magát feketének maszkírozó Robert Downey Jr. egy kevésbé PC világban azzal a bölcsességgel eresztette útjára Adam Sandlert, hogy "soha ne nyomd fullba a kretént", úgy mi is próbáljuk ezzel a jótanáccsal ellátni az ellenzéket, akik 15 éve nem hallgatnak erre. De kit érdekel, hogy miket beszél a Kollár, amíg Brüsszelből tovább gurul a dollár?
Amikor egy egész közösségre ráég a önimádat, az agresszivitás és a skizofrénia
A Tisza Párt permanens kampányidőszakot csinált az átlagos hétköznapokból, miközben napi szinten mondja, hogy mindennek vége van, és új világról hadovál, mint a bolsevikek, elsősorban saját magukat győzködik, hogy valóban kormányképes társaság. Skizoid állapotban élnek hiszen akár mondatonként képesek önellentmondásba kerülni, ahogy a szektavezérük is teszik, és ha kiderül róluk valami fajsúlyos aljasság, mint ahogy legutóbb Kollár Kinga leplezte le magát, van elég vastag bőr az arcukon, hogy meg nem történtté tegyék.
Óriásfarkas, dodó, dinoszauruszok, kommunizmus, avagy dolgok, amiket nem szabad újjáéleszteni
Sikeresen újjáélesztették az óriásfarkast (Aenocyon dirus) – jelentette be a dallasi székhelyű Colossal Biosciences biotechnológiai cég. Romulus és Remus a két első olyan élőlény, akiket a kihalásból visszahozott állatokként emlegetnek. Szuper hír, ugye? Hát igen, az eseményt mérföldkőnek nevezik a tudomány, a természetvédelem és az emberiség számára. Csakhogy az emberiség ezen szegletében mi nagyon jól tudjuk, hogy soha nem szerencsés olyan dolgokat, állatokat, ideológiákat újraéleszteni, amik valamiért már kihaltak vagy eltűntek – ez ugyanis valószínűleg jó okkal történt.
Kis nép vagyunk, de nagy nép fiai
A nézők együtt kuncogtak a katonákkal azon, hogy „megint itt hagytak minket a szarban (…) de mi mégis itt vagyunk és harcolni fogunk”. Ez rendben is lenne, de azért sikerült annyira belevinni a Hunyadi sorozatba a jelenkori utalásokat, hogy átestek a ló másik oldalára. „Kis népek fiai vagyunk, külön-külön eltaposhatnak bennünket” – kiáltja a hadvezér a katonáinak. A mostani gondjainkkal alapvetően tisztában szoktunk lenni a felemlegetésük nélkül is, de ha már a nemzeti önbecsülésünk erősítése végett hajlítják így-úgy a korabeli történetet, akkor legalább tényleg a nemzeti önbecsülésünket erősítsék, és ne az azt romboló berögződéseket táplálják!
Az oroszok hajlamosak az önpusztításra, kár hogy Európa is
Az oroszok hajlamosak az önpusztításra. Egyénileg bizonyosan, és talán nemzeti szinten is. Putyin egyszer valami olyasmit mondott, hogyha Oroszország nem létezik, akkor a világ létezése is felesleges. Nyilván egyetlen atomhatalom vezetője sem fog elgondolkodni azon, hogy visszalőjön-e, amikor pár száz atombomba tart a bunkerje és a nagyvárosai felé. De azért eddig az oroszok mindig a túlélést választották. Ugyanez mondjuk a németekről például nem mondható el.
Zúzzuk le a Teslát!
Zúzzuk le a Teslát! ... vagy valami ilyesmi. Nehéz pontosan magyarra fordítani a „Tesla Takedown” szlogent, ami a Tesla és Elon Musk (meg persze Donald Trump) elleni tüntetések aktuális hívószava lett. És azt is nagyon nehéz pontosan megállapítani, vajon mit akarnak ezek az emberek. Persze, az alapvető indíttatásaikat ismerjük. Ne Trump legyen az elnök. Igaz, hogy az amerikai társadalom jelentős többséggel megválasztotta őt elnöknek. De ez nem baj, hiszen „Orange Man bad”, azaz „A Narancsember rÓsz”, ezért a népakarat, a politikai felhatalmazás, a törvény nem számít. Bármi áron el kell őt mozdítani, ki kell őt iktatni. Akár táncos performanszokkal, varázsigékkel, dobolókörökkel; de akár merénylettel is.
Amúgy ezek tényleg polgárháborút akarnak
És az ő fejükben ez már valami olyasmi, de még nem egészen az, amit a történelemkönyvekben olvastunk. Ennek most egészen újszerű karakterisztikái vannak. Például az, hogy igazából csak az egyik fél vívja. És nem is a fizikai térre összpontosul, nem fegyverekkel történik, mert ennek a fő aspektusa most nem feltétlenül a nyílt támadás, hanem inkább a pszichológiai rombolás. Egyelőre legalábbis. A soha meg nem szűnő közéleti zaj, a nyomásgyakorlás, ami a másik felet folyamatos erkölcsi megmérettetés elé állítja. És ebből adódóan a fő fegyver az eddig békés többség ökölbeszorított kezében nem más, mint a türelem és a tartás. A helyzetet viszont bonyolítja, hogy ebben a harcban nem pusztán arról van szó, hogy miben hiszünk, hanem arról is, mit merünk kimondani, és mit vagyunk képesek NEM megtenni. Ehhez pedig hatalmas önfegyelemre van szükség. Jobban, mint valaha.
A Nyugat nem tanult a múltból
Pedig érdemes lett volna okulni, ezt újra átgondolni, mivel az első-és a második világégés csak azért nem vált végzetessé Európa számára, mert az Egyesült Államok katonáinak millióival mindkét esetben beavatkozott a háborúkba és az értelmetlen öldöklés helyett kierőszakolta a békét. Ez a béke végül is az I. világháborúban 15 millió, a II. világháborúban 55 millió áldozattal járt, nem beszélve a csaknem 50 millió sebesültről.
Kanada is a világ urának készül
Országkoalíciókat létrehozni a semmire már csak azért is érdemes, mert nem kerülnek semmibe, viszont marha jól hangzanak, a cselekvés látszatát biztosítják a vezetőknek. A világuralom pedig még jobban hangzik, különösen egy kellemetlen kereskedelmi háborúnál cseng frappánsabban, ezért Kanada új miniszterelnöke bejelentette, hogy Ottawa lesz a szabad világ új fővárosa egy nemzetközi koalíció élén. Ha túléljük, pár év múlva sokat fogunk nevetni a ‘20-as éveken.
Magyar Péter az új Jakab Péter, mert kis ország vagyunk és tényleg csak egy csőcselékünk van
Ha valaki nem emlékezne, volt a Jobbiknak egy Jakab Péter nevű elnöke, aki a 20 százalék és a jelenlegi 0 (nulla) százalék közötti zuhanás utolsó harmadában “vezette” Volna Gábor hagyatékát. 2022-ben kitették a pártból, hogy aztán mostanában Gyurcsány Ferenc valamelyik kevéssé használt zsebében leljen otthonra, új értelmet adva a zsebpiszok kifejezésnek. És nem, nem dehumanizálom Jakab Pétert, ezt megoldotta ő maga. Nyilasok és bolsevisták, mindig a régi nóta.
Gyártási hibás termékek és egyéb politikai messiások
A hatalomgyár, mondják Hollywoodra. És tényleg, rendkívül találó. Nemcsak azért, mert évtizedeken keresztül volt az amerikai "soft power", vagyis az indirekt, kulturális alapú hatalomgyakorlás koronaékszere, hanem azért is, mert emellett valódi hatalmat gyártott le. Ahogy a művelt amerikai mondaná, "it was hiding in plain sight, all along", amit nem tükörfordításban talán úgy fordíthatnánk le, hogy ha valamit el akarsz rejteni, hagyd szem előtt. Így írták meg azokat a messiásokat, akikre senkinek sincs szüksége, de akiket – és itt legyünk önkritikusak, mint emberi faj – talán megérdemlünk.
A híd túl messze van
Lehet, hogy a klasszikus filmet nem is látták, de azért a hídfétis a liberális hőbörgőket is megihlette. Egyeseknek ugyanis nem messze, hanem túl közel vannak a budapesti hidak, ezért minden egyes alkalommal, amikor öncélú játszóházasdival akarják elütni az idejüket, nekiveselkednek és boldogok, mert úgy érzik, hogy jól kitoltak a Zorbánnal. Miközben annyi történik, hogy néhány száz céltalanul vergődő anarchista a munkából haza igyekvő emberekkel szúr csupán ki, akik joggal küldik őket melegebb éghajlatra. De ez sem baj, a bolsevik ösztön ilyenkor is segít, hiszen a néhány száz felforgató harsányan a világba ordítja: ők bizony a többséget képviselik. Elég lesz most már belőlük.
A magyarozás az új zsidózás
Réges-régi politikai trükk a gumicsont: amikor valami nem úgy megy, ahogy szeretnéd, és el kéne terelni a figyelmet, akkor bedobsz egy teljesen más ügyet, amely felkorbácsolja az emberek fantáziáját és indulatait. A legegyszerűbb valami ellenséges népet keríteni, amelyre rá lehet uszítani a közvéleményt. Vannak, kik már gyakorlottak ennek a gesztusnak a fogadásában, nekünk viszont újszerű élmény.
A Pride a maga teljes szépségében, egy radikális feminista üti a Puzsért!
Az ember azt hinné ez egy szubkultúra, legalább az erőszakmentesség tekintetében (haha), de persze nem. Eleve mit keres egy radikális feminista a Pride-on? Illetve ez még nem a Pride, hanem valamiféle előpride, tudják, amikor a Pride-t előző Pride hónapot megelőzi a Pride tavasz. És persze ez egy április elsejei tüntetés volt, valószínűleg a Duna felett lengedező tavaszi szél küldte meg a tüncikéző “tömegben” egyesek hormonszintjét.
Ellenforradalom
Ennek a kifejezésnek Magyarországon nagyon negatív felhangja van. Érthetően. 1956-ot nevezte így a pártállam (már amikor egyáltalán megnevezte, hiszen közel évtizeden keresztül beszélni sem volt róla szabad, mintha soha meg sem történt volna). Az elnevezéssel azt akarták kifejezni, és a magyar társadalom számára előírni, hogy a dicsőséges kommunista forradalommal szembeni egyfajta restaurációs kísérlet történt, tehát a forradalommal szemben keltek föl.
Káros, sz@r és hulladékot termel – mi az?
Régebben úgy volt, hogy az embereknek volt eszük. Ez többek között abban mutatkozott meg, hogy ha valami újszerűnek tűnt, esetleg szépen volt becsomagolva, de szar volt benne, akkor nem fogadták el a pakkot, de legalábbis átgondolták, hogy mit is lehetne vele kezdeni. Valami hasonlót már az ősember is értett: ha a piros bogyótól rosszul lett a haverja, Bubba, akkor ő maga nem adott még egy esélyt egy másik piros bogyónak, nagy ívben elkerülte azt, viszont a másik törzsnek odaadta ajándékba, mert így harc nélkül az övék lett a mammuthús, meg a sok ősasszony.Ajánljuk még
Lopjátok el nyugodtan az oroszok pénzét, de nélkülünk!
Hihetetlen: a nyugati balos sajtó egész más okból kritizálja a migránspaktumot (PS-lapszemle)
Miközben itthon csak hüledezünk, hogy 200 évvel a rabszolgaság felszámolása után Nyugat-Európa és Brüsszel ismét afrikaiak és arabok kényszerutaztatásában és a váltságdíj-biznszben látja a megoldás kulcsát, addig a nyugati woke-sajtó egészen más okból támadja az elfogadott mechanizmust. Ők ugyanis nem szeretnék, ha a derék migránsokat elküldenék az országaikból...
Külön fogalmat talált fel az Amnesty, nehogy le kelljen írniuk, hogy a palesztin terroristák népirtást hajtottak végre Izraelben
Láthatóan tartott az Amnesty, hogy ha kimondják az igazságot a palesztin terroristákról, vége a balliberális jóvilágnak, vége a tüntikéknek meg a sok figyelemnek. Hát nem is mondták ki...
Színreléptek Európa nagykutyái a londoni békecsúcson – Megalakult a duzzogók koalíciója
