Pesti Srácok

Vezércikk

Az “éjszaka” elmúlik, a “szifilisz” ott marad

Dezse Balázs Vezércikk február 3.
“Az éjszaka elmúlik, a szifilisz ott marad.” Nem tudom, melyik filmben volt ez a mondás. Arra emlékszem, hogy akkor mondta ezt egy magasabb rangú tiszt, amikor elengedte a katonákat egy "görbe estét" tartani a bevetés előtt. Tanulságos, érdemes megjegyezni. Valószínűleg nem látták ezt a filmet azok, akik az elmúlt években a legmagasabb fokozatra fűtötték fel a woke vonatot, és a vélt korszellemnek megfelelően mondjuk átoperáltattak magukon ezt-azt. Ahogy az orvosok sem látták, akik ezeket a műtéteket reklámozták, meg támogatták a különböző hormonkezeléseket.Ne gondoljuk, hogy csak ennek a divathullámnak (aberrációnak) van/volt meg az orvosi trendje: közel egy évszázada a lobotómiától meg az elektrosokktól várták a megoldást, ha valakire azt hitték, hogy nincs jól, vagy depressziós. Nem voltak jobbak ezek sem annál, mint amikor az embert megcsonkítják csak azért, mert a kékhajú, elhízott iskolapszichológus elmagyarázza, hogy rossz testbe született a diák.

Kommunista bűnök. I. rész - A halál népbiztosai

Stefka István Vezércikk február 2.
Nem véletlenül az írás címe ugyanaz, mint annak ajáték-dokumentum filmemnek, amita századik évfordulóra (2019) készítettem a magyar kommunisták vérengzéseiről, az ezer éves Magyarország szétdarabolásának okairól. A történelmi Magyarország ilyen mértékű, területének kétharmada, lakossága egyharmadának elvesztéséhez nagy mértékben hozzájárult a Vörös Kommün (1919) népbiztosainak hataloméhes, felelőtlen politizálása, különösképpen a vérszomjas Szamuely Tibor - A halál népbiztosa- tevékenysége.

A progresszívek forradalmi helyzetre vágynak Magyarországon, Szerbiában és Szlovákiában is

BBBálint Botond Vezércikk február 1.
Természetesen az ő szempontjukból, hiszen ha nem ők vannak hatalmon, akkor mindig az van. A forradalmárokat sohasem érdekelte semmi azon kívül, hogy eljött az idő a hatalomátvételre és az azzal örömteli módon együtt járó gyilkolászásra és szabadrablásra. Ezért nem szeretem, hogy 1848-at és 1956-ot forradalomnak hívjuk. Kevés jobban lejáratott fogalom van forgalomban, mint ez a szegény forradalom.

Kifordítom, befordítom, ez a bunda pufajka

Vezércikk január 31.
Nagy Feró és a Beatrice híres száma volt a Körtánc című dal, amelyben arról volt szó, hogy hiába csűrik-csavarják a komcsik, hiába neveztetik magukat úrnak elvtárs helyett, sosem változnak és mindig bolsevikok maradnak. Így van ez azokkal a levitézlett fővárosi baloldali politikusokkal is, akikhez most a tiszások is csatlakoztak. Próbálnak ők emberi arcot fölvenni, mindig ugyanazok maradnak: kisstílű hazaárulók. Sosem érdekelte őket a magyarság, a hazaszeretet, a budapestiek boldogulása, most mégis nemzeti szuverenitásról papolnak, verik a mellüket és a magyar föld szentségét emlegetik, azonban tudjuk: kifordítom, befordítom, ez a bunda pufajka.

Most kezdődik a függetlenobjektív média függetlensége

Vezércikk január 30.
Kevés őszintébb, letisztultabb érzés van a kárörömnél. Ezt nem kell magyarázni a progresszív, globalista baloldali médiának sem, amely remekül szokott szórakozni, igencsak cinikus modorban, amikor valami nehézség vagy kár éri a jobboldali kollégáikat. Most mégis döbbenten hüppögnek ezek a globalista médiamunkások, hogy a jobboldaliak „röhögnek a Pressman árvákon”. Ez a szánalmas rinyálásözön már eleve nagyon kellemetlen, de attól válik szekunder szégyenné, hogy még mindig nem bírják elengedni ezt a „független” jelzőt, illetve nem értik, hogy mit jelent.

Van-e vér Majka pucájában?

Jeszenszky Zsolt Vezércikk január 28.
Remélem, igen. Mindig is bírtam a csávót. Túlzás lenne azt állítani, hogy közeli cimbik lennénk, de beszéltünk már párszor. Első találkozásunk egy Guitar Hero party alkalmából történt (biztos sokaknak megvan, de legalábbis rémlik még ez a nagyon kúl videójáték), amin mindketten részt vettünk. Konferáltunk, szerepeltünk... hogy ki mit csinált pontosan, arra már nem emlékszem; akkor én még bőven a zeneiparban dolgoztam, messze nem voltam még „Politikai Hobbista”, ő viszont már bőven volt „Ózdi hős”, de szupersztár még nem.

Transznemű kaphatja az Oscart, pedig vannak más mentálisan sérültek is, akik magukat valaminek képzelik

Dezse Balázs Vezércikk január 27.
Én is hallottam a hírt: annak ellenére, hogy Donald Trump lett az USA elnöke, és elindult a woke-talanítás, Hollywoodban mégis egy transzneműt jelöltek Oscar-díjra, ha jól tudom, “a legjobb női színész” kategóriában. Miközben a csávó egy férfi… de mindegy is. Ha hiszik, ha nem, nem ezért háborít fel ez az egész, nem izgat, hogy mit osztogatnak a sátánisták egymásnak. Meg aztán az is lehet, hogy jó a film. Sokkal inkább az zavar az egészben, hogy vannak rajta kívül más magukat valaminek – például államférfinak, kormányváltó erőnek, elnöknek vagy hadvezérnek – képzelő és folyton szerepeket játszó mentálisan sérültek is, akik sokkal jobban megérdemelnék ezt a díjat. Meg vagyok döbbenve, hogy milyen igazságtalan a világ.

Kösz, Trump!

Ambrózy Áron Vezércikk január 26.
Még csak nyomozzuk, hogy milyen irányba fog kanyarogni Trump friss elnöksége, de az már most látszik, hogy csak jól járhatunk vele. Teljesen mindegy, mekkora adókat vet ki a kínai akkumulátorral működő autókra és mire nevezi át Rákosrendezőt, de legalább ki lehet mondani nyilvánvaló igazságokat, meg lehet fogalmazni alapvető érdekeket. Pl. azt, hogy nem szeretnénk részt venni Ukrajna kiterjesztett öngyilkossági kísérletében, maradnánk a fűtés mellett.

Így szelektáld magad a politika szemétdombjára

SSSzalai Szilárd Vezércikk január 25.
A jobboldalon vannak hibák, és vannak rossz emberek. Előbbiek bocsánatot kérnek és lemondanak, utóbbiakat kiveti a politikai közösség. A baloldalon pedig felvételi követelmény a vezetőknek, hogy minél erősebben törekedjenek arra, hogy rövid úton az emberség és a politika szemétdombjára kerüljenek. Talán ezért nem is sikerül 15 éve hatalomra kerülniük. A messiást is azért várta a baloldal, mert Gyurcsány az emberi abszolút minimumot sem teljesítette, s ezt a lécet sem sikerült senkinek megoldani. Mára pedig odáig jutottunk, hogy a szemkilövető és felesége tűnik az emberségesebb opciónak. Ezt se gondoltam volna, hogy valaha leírom, szomorú hely lett a közélet 2025-ben.

Trump a woke-tól meggyengült mélyállamtól veheti vissza Amerikát

BBBálint Botond Vezércikk január 23.
A vágyálomkergetők és a nagy egyszerűsítők hirtelen kitalálták, hogy tulajdonképpen nem is a demokraták és az áruló republikánusok képviselik a mélyállamot, hanem maga Donald Trump. Vagy valami ilyesmi, a világ számtalan tévedés segítségével tehető jól érthetővé azok számára akik semmiféle olyan rendszert nem tudnak elképzelni, amelyben a jókon (a nagyon jókon) és a rosszakon (a nagyon-nagyon rosszakon) kívül bármilyen más játékos is szerepel.

Igyanak, ha akarnak, de a valóságot hagyják azokra, akik maguknál vannak!

Vezércikk január 22.
Mel Gibson, Sylvester Stallone és Jon Voight híres színészek, rendezők, filmesek. Ha Trump valóban egyfajta nagykövetként küldi őket Hollywoodba rendet rakni, az csodálatos fejlemény lenne, a filmváros újra azt csinálhatná, ami a feladata. Nem aktív politizálás, nem ideológiai indoktrinálás, hanem filmgyártás. Ennyi. Cipőt a cipőboltból. A színészeknek pontosan ennyi a dolguk, nem várunk tőlük többet. Már csak azért sem, mert színészként, alanyi jogon, jellemzően a széthullott magánéletük rendbe rakásában meg a szerfüggőségeik leküzdésében sem tűnnek illetékesnek, nem még abban, hogy ki és hogyan irányítsa a világunkat.

Isten kijelölte Amerika útját a Marsig – Így kiált most egyszerre sátánizmust a baloldal az oroszokkal

Vezércikk január 21.
Beiktatták Trumpot, a kaliforniai tüzeket lassan liberális könnyekkel fogják oltani, mert abból több van, mint vízből és valamilyen furcsa módon megjelentek a sátánista összeesküvés-elméletek méghozzá az orosz portálokon, és a nemzetközi baloldal címlapjain. De mit gondoljunk mi az amerikai elnök beszédéről? Mit várhatunk a bejelentett tervektől? Ezt tőlem nem fogják megtudni, csak azt, hogy én mit gondolok, és mit várok.

Orbán 2.0, Trump 2.0

Jeszenszky Zsolt Vezércikk január 21.
A párhuzam teljesen egyértelmű. Váratlan siker -» fájó, meg nem érdemelt kudarc -» masszív, felépített siker. 2002 és 2010. 2020 és 2024. Máris kifejtem... Az aktualitás nyilván az, hogy tegnap iktatták be hivatalába, az Egyesült Államok 47. elnökeként Donald Trumpot. Miután korábban ő volt már a 45. elnök is. Fun fact: mostanáig ez mindössze egyetlenegy elődjének sikerült. Grover Cleveland első négyéves ciklusát követően 1888-ban kikapott Benjamin Harrisontől, hogy aztán 1892-ben visszaszerezze az elnökséget, Harrisont legyőzve a „visszavágón”.

Valaki valakinek nem mond igazat

Dezse Balázs Vezércikk január 20.
Trump beiktatásának küszöbén, a woke világ állítólagos utolsó perceiben, a Meta tényellenőreinek nyugdíjazása közepette az emberben jogosan merül fel: valaki itt valakinek nem mond igazat. Mert – bár nagyon örülünk a jó híreknek, és még jobban örülnénk egy tartós, új normalitásnak – mégis tudjuk, hogy nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy a Coca-Cola, a Facebook, a McDonald’s, a Starbucks és sokan mások egy csapásra megváltoztak, és a szivárványos zászlót tényleg keresztre cserélték. Persze simán lehet, hogy alapból ezek a cégek és vállalkozók mindig is normálisak voltak, csak a woke-kommunizmus hatására álltak be a a sorba, és már alig várták a kitörést. De akkor miért voltak ennyire lelkesek? Miért ők ütötték a legnagyobbat a "kulákon"? Akárhogy is nézzük, valaki valakinek nem mond igazat.

Make Középosztály Great Again!

SSSzalai Szilárd Vezércikk január 18.
Orbán Viktor visszatért, és egyből programot hirdetett, méghozzá a védekezés helyett az építés programját. Ennek központjában a polgári kormány egy régi célja élénkül fel, méghozzá a középosztály bővítése, megerősítése. Az elmúlt négy év válságidőszakának ugyanis éppen ez az a csoport volt a relatív életszínvonalt tekintve a vesztese annak ellenére, hogy az azt megelőző 10 év egyértelműen a középosztály volt a haszonélvezője. Mindez rávilágít arra is, hogy ez a társadalmi réteg Magyarország polgári tradícióinak ellenére milyen sérülékeny helyzetbe kerület az elmúlt fél évszázad során.

Fogynak a lelkes tiszások?

Vezércikk január 17.
Tégláról téglára építi le magát a zsebmessiás, aki a csodavárók és a vietnámi bérszavazók körében ugyan még tartja magát, de lassan elkezdtek száradni a nedves bugyik. Lehet, hogy az időközi választás elől menekülő Magyar Péter szánalmas gyávasága is rátett egy lapáttal a mostani erjedésre, de a legfrissebb EP-s mandátumszavaztatásnál már egy harmaddal kevesebben nyilvánították ki véleményüket a vezér jövőjéről, mint a hasonló júniusi szeánsz keretében. Akkor 90 ezres szerelmes levél született, most már csak 60 ezer. Petinek valami erősre lesz szüksége este, mert az ilyesmit nem szokta se tűrni, se elfogadni.

Liberális könnyekre vágyik? Hallgasson ellenzéki elemzőket nagy Fidesz győzelmek után!

BBBálint Botond Vezércikk január 16.
A Tisztelt Olvasót leszámítva szinte mindenkinek vannak olyan dolgai, amiről tudja, hogy nem lenne jó, ha az bekerülne a pszichológiai értékelésébe. Én például választások, nagy politikai balhék után mindig meghallgatom az ellenzéki világmagyarázókat, szakértőket, értelmiségieket, hogy milyen okosságokkal is tömik egymás fejét a szokásos "bukovári" után.

Az alagsorból az emeletre került a vízmegtartás ügye, de el kéne kezdeni csinálni is

Vezércikk január 15.
Tartalmilag nem sok újdonságot hozott a II. Vízválasztó Konferencia, de nem is ez volt a feladata, hiszen a vízmegtartás koncepciója régóta készen van. A kutatók, egyetemi szakemberek egész sora által jegyzett tudományos alátámasztás, sőt akár mérnöki elgondolások ugyancsak megvannak, ezeket az elmúlt két évben is csiszolgatták, ám fontos változás a konferenciát övező érdeklődés, sőt maga a helyszín. A jövőnket érintő egyik legfontosabb téma láthatóan egyre beljebb kerül a közbeszédbe, egyre nehezebb lesz megkerülni vagy úgy tenni, mintha nem létezne, viszont még mindig fölöslegesen sok időt lehet elvesztegetni a fenntartható rendszer kialakítása előtt.