Vezércikk
Csaltak-e a demokraták 2020-ban, és ha igen, most miért nem?
Miután pártatlan és mélyreható vizsgálat nem volt a kérdésben 2020 után, ilyen a demokrata mélyállam irányítása alatt álló amerikai kormányzati szervektől nem is volt várható, a fene se tudja. A kérdésre a válasz sajnos az egyik irányba sem egyértelmű, a választási csalás fogalma sem annyira tiszta arrafelé, főleg ha tudomásul vesszük, hogy abban az országban a választás egy befolyásolási verseny is, csalni az tud lényeges helyeken és a szükséges mértékben, aki bírja a helyi közösségek, lokális szervezetek, nem csak pénzbeni, hanem adott esetben intézményi támogatását is.
Na, legalább tudjuk, honnan szedték az Éjjel-nappal Budapest forgatókönyvét és párbeszédeit
Van amikor eluralkodik az emberen a gyűlölet és az undor. Gyűlölöm a világot, hogy meg kellett hallgatnom ezt a felvételt és undorodom annak minden részletétől. Eleve nem gondoltam volna, hogy valakik tényleg beszélnek így, angol szavakat keverve a magyar beszédbe. A trágárságot ne is említsük.
Elon Musk már 5 órával korábban tudta... Beyoncé nem lép fel többet...
Van jó néhány extra információ, adalék, apró szösszenet az amerikai választásokkal kapcsolatban, amik nem biztos, hogy eljutottak a magyar nézőkhöz, olvasókhoz. És persze ezek közül egy csomó valószínűleg nem is különösebben érdekes nekünk. De vannak amelyek igen, mi az, hogy, nagyon is! Összegyűjtöttem ezekből egy párat nektek...
Ez még virít, az hervatag...
Az elmúlás csodálatos jellemzése, amit Marcus Aurelius római császár, hadvezér, bölcselő írt meg az Elmélkedések könyvében. Az ókor sztoikus császár filozófusa, aki használta az atom szót, mint a részecskék összességét, világosan látta, hogy az egyik lény siet a létbe, a másik siet el a létből, s abból is, ami most keletkezik valami, máris elmúlt. A világot szakadatlan áramlás, változás újítja meg, mint ahogyan a végtelen örökkévalóságot az idő megállás nélküli folyama frissíti fel.
Huth Gergely: Az autonóm ember mint hiánycikk, avagy mi kell a magyar szabadságharcos identitás helyreállításához?
Nagyon hiányoznak korunk szellemi életéből, a közgondolkodásból az olyan kiváló, egyenes, kérlelhetetlenül magyar elvű, de mégis kritikus, autonóm alakok, mint amilyen Szabó Dezső és Kodolányi János volt. Nem engedhetjük meg, hogy a szabad, egyéni akaratot, az alulról építkező polgári közösségeinket háttérbe szorítsa a kartellbe, trösztbe tömörültek, az opportunisták érdeke és akarata! - írta Huth Gergely a Magyar Nemzetben még a múlt héten megjelent publicisztikájában, mely a "A tudatos polgár-sorozat" újabb része.
Kedves híres színészek, már mindenki sz@£ik rátok!
Ahogy azt az amerikai választásokkor már megszokhattuk, a legnagyobb filmes celebek minden évben úgy csinálnak, mintha az egész nem az amerikai emberekről, a gazdaságról, a harmadik világháborúról, a jövőről, a kultúráról szólna, hanem kizárólag róluk, illetve arról, hogy ők mit szeretnek, min háborodnak fel, és hogyan éreznék jól magukat a bőrükben vagy egy koktélpartin. Idén sem volt ez másként: a Joe Biden alatt a politikába beleunt celebek az elnök visszalépésével szárnyra kaptak, és azonnal Harris mögé sorakoztak fel, „történelmi küldetésének” nevezve kampányát. Csakhogy az embereket ez egy cseppet sem érdekelte, valószínűleg úgy érezték, nem hiteles olyan emberektől választási tanácsot kapni, akik egész életükben szerepeket játszottak el pénzért cserébe. Arról már nem is beszélve, hogy a hírességek totálisan le is járatták magukat a szánalmas hisztériájukkal Trump győzelme után, amivel valószínűleg megpecsételték a sorsukat. Talán soha többé nem lesz kíváncsi rájuk senki.
Mely társadalmi csoportok döfték hátba a bűbájos Kamala Harrist?
A liberális Amerika legújabb hőse, a mindig vidám, mindig nő és mindig színes Kamala Harris elbukott. Természetesen nem azért, mert bármi hiba lenne benne, esetleg tehertétel volt a számára Biden, rossz volt a kampánya, progresszív, de elmebeteg ügyeket képviselt. Dehogy! Elárulták, hátbadöfték bizonyos társadalmi csoportok.
Pax Hungarica
Zelenszkij elutazott Budapestre azért, hogy elmondja, szerinte csak a fotelszakértők hisznek a békében. Egészen megdöbbentő globális tudatállapot kell ahhoz, hogy ez a kijelentés egy demokratikus vezető szájából úgy hangozzon el, hogy a nyugati világ egy jelentős része állva tapsol ennek. Mi viszont azoktól a vezetőktől viszolygunk, akik erőddé nyilvánítanak minden várost– akár van annak stratégiai jelentősége, akár nincsen. Az olyan vezetőkkel, akik képtelenek a katonai realitásoknak megfelelően meghatározni a katonai célokat, Magyarország eddig mindig rosszul járt – a deliráló vezetők ugyanis eddig mindig igazságtalan békékbe vezették Európát.
Tényleg Magyar Péter lenne a magyarországi ellenzék vezetője?
Na ne vicceljünk már. Először is a magyarországi balliberális oldalnak, vagyis a jelenlegi ellenzéknek 2006 szeptembere óta nincs valódi vezetője, amióta napvilágra került az öszödi beszéd. Addig Gyurcsány volt baloldal vezére, aki ugyan formálisan hatalomban maradt 2009-ig, de ezt az utóvédharcot leginkább arra használta fel, hogy ellehetetlenítse minden potenciális, tehát kicsit is potens utódját.
Sátáni feudalizmus
Állítólag elmúlt a régi világ, ahol a kiváltságosokat nemcsak a vagyonuk, hanem a társadalmi rangjuk és a jogállásuk is kiemelte. Az a feudális világ nyíltan kimondta, hogy vannak nemesek, vannak polgárok, és vannak jobbágyok, átjárás pedig csak mérsékelten és indokoltan létezett közöttük. Lehet ezt az egyenlőség-propagandával megtelített mai aggyal gonoszságnak tartani, ám legalább mindenkiről tudni lehetett, hogy kicsoda, az átjárás pedig ma sem egyszerűbb, mint akkoriban. Nem beszélve arról, hogy melyik urat szolgálta a régi, és melyiket szolgálja az újfeudalizmus.
Már megint Trump nyerte meg az elnökválasztást
Liberális könnyekből olyan túlkínálat lesz a piacon, hogy gyakorlatilag minden fogyasztó ingyen juthat majd hozzá évekig. Sőt, maga az előállítási folyamat is megtekinthető lesz, maguk a liberálisok fogják közzé tenni a gyászfeldolgozásuk minden sikertelen fázisát a közösségi médiában. A mi pozitív érzéseinket félretéve, nekünk és minden normális amerikainak is, majd azon kell izgulnunk, hogy a liberális szélsőségesek is beletörődjenek a vereségbe.
A tomboló világválságot az amerikai nép jó döntése enyhítheti
Emlékszem 2016 novemberének első szerda reggelére, amikor kellemes meglepetéssel szembesültem a ténnyel, hogy Clintont leverte Trump, mint vak a poharat. Egy ilyen nem PC kiszólás túlélésére akkoriban is egyedül Trump győzelme esetén volt az esély. Clintonról tudni lehetett, hogy rendezkedni akar a világon, a saját fejecskéjében lévő rendetlenség alapján, ami nem sok jót ígért a világunknak. Akkor még okunk volt azt hinni, hogy a demokrata elnökök valamennyi saját hatalommal is rendelkeznek még.
Balos celebek, influenszerek, akik tutira nem érintettek a Lakatos-botrányban
Újra fontosak a használhatatlan, szexista, toxikus hetero férfiak – ők dönthetik el Amerika sorsát… megint
“Szükségünk van férfiakra?” – hangzott el körülbelül fél évvel ezelőtt a kérdés az indokolatlanul népszerű The View nevű amerikai podcast műsorban, egy TikTok-trendre hivatkozva, amelyben ugyanezt a kérdést tették fel a résztvevőknek. A megkérdezett feministák közül szinte mindegyik azt válaszolta, hogy “nem,” míg a férfiaknak feltett kérdésre, hogy "szükségük van-e nőkre", határozott “igen” volt a válasz. Azóta kicsit több mint 7 hónap telt el a műsor óta, de a helyzet sokat változott: a The View-ban megalázott, de egyébként a demokrata kormányzás alatt az elmúlt négy évben (is) szisztematikusan ócsárolt, ignorált, lenézett és megvetett heteroszexuális férfiakra nagyobb szüksége van a woke, feminista, szivárványos demokratáknak (is) mint valaha, ugyanis ők dönthetik el az amerikai választást, és így az USA sorsát. Megint.
A "bácsik"
Kapkodom a fejem. Nem értem mi történik itt? Felrázódik a közvélemény, a sajtó a kirobbant pedofil botrány miatt. Eddig erről a témáról mély volt a hallgatás: itt is, ott is. Persze nem hirtelen jött, hiszen évtizedek óta nyomul előre az a meleg, LMBTQ, gender, woke lobbi, amely bizonytalanná tette az embereket. Sokan érezték, valami itt nem stimmel: elszaporodott az intézetekben, médiumokban, sőt minisztériumokban, iskolákban sunyi módon az érzékenyítés taktikája, az egyre erőteljesebben felszínre kerülő aberráció elfogadására, amelynek előszobája volt az eldurvuló ,,Pride felvonulások" üzenete.
Grúzia lehetett volna a pilot projekt, hogyan győzhetjük le békével Oroszországot
De nem lesz, sikerült ezt is elcseszni. Grúziát a nagybetűs NYUGAT éppen eltaszítja magától, mert megsértődött, amiért a képzetlen lakosság nem a számukra rendelt pártokra szavazott. Nagy taps az Európában és az USA-ban uralgó gyengeelméjű, pszichopata társaságnak.
Spin-, és egyéb diktatúrák, meg az ő játékszereik
Észak-Korea soha nem mond le az atomfegyvereiről– hangzott el Kim Jodzsongtól néhány órával ezelőtt. Jodzsong Kim Dzsongun húga, hogy ő kommentálja az atomfegyverek jövőjét, már egy rendkívül demokratikusnak tűnő berendezkedés látszatát sugallja, és a kijelentéstől a hideg fut végig minden normális ember hátán. Persze, hiszen egy diktatúra, amely elnyomja saját népét is, ezen főtevékenységet pedig szívesen gyakorolná (vélhetően) multinacionális közegben is. A multis nyelvezetben az ilyen tevékenységet "nemzetközi best pracktice-eknek" fordítják, és adódik a kérdés, hogy ha mondjuk az Egyesült Államok tesz hasonló kijelentést az atombombák kapcsán, vagy gyakorolja nemzetközi szinten a nem éppen emberbarát ideológiák közvetítését, akkor miért nem rettenünk meg? Sőt, örülünk, biztonságban érezzük magunkat.
Radikális döntések, totális háború
A radikalizálódás néha segít, néha nem, de mindenképpen rendkívüli terheket ró a lakosságra. Amióta elbukott Ukrajna kurszki offenzívája, s nem sikerült elfoglalni az erőműcserére (Kurszkot Zaporozzsjáért), zsarolásra, s végső soron felrobbantásra egyaránt alkalmas atomerőművet, azóta egyre radikálisabb lépésekről érkeznek hírek a Dnyeper vidékéről. De vajon mit nyerhetnek és mit veszíthetnek ukrán barátaink az erőforrások teljes mozgósításával? Vajon mire elég, s mire nem elég Kijev totális háborúja?
Szeretett szövetségeseink a szemünkbe szerették volna mondani, hogy nem vagyunk szuverén ország
Azért ezt az élményt bármelyik német vagy szovjet (orosz) tábornoktól beszerezhettük a múlt században, és ez az élmény attól nem lesz kellemesebb, hogy más az egyenruha. Tilos gazdaságilag semlegesnek lennünk. Mondjuk az USA sem az, hiszen például jelenleg kedvezőbb feltételek között kereskedik az oroszokkal, mint velünk.
Mit engedünk megtenni a gyerekekkel?
Egyre nagyobb a döbbenet a baloldali celebekre tekeredő pedofilbotrány körül. . Ha sokan – világnézeti alapon – próbálták is nem elhinni, és valami fideszes rágalomhadjáratnak tartani a dolgot, az a csaknem egy hétig tartó mély hallgatás, amely a vádak elhangzását követte, az mindennél többet mondott. Ez nem egy megszervezett rágalomhadjárat volt, amiről mindkét oldali sajtó reakciója árulkodik. A baloldalon beismeréssel felérő, bénult csend, agyonhallgatás, majd hosszú napok után a barátok erőtlen, izzadságszagú mentegetése és reflexből jövő fideszezés; de a jobboldalon is meglepetés és lassú kapcsolás. Ezt a szart már aligha lehet visszalapátolni a lóba, ugyanakkor a kiderülő pedofilbotrányok, megrontások, gyerekbántalmazások mellett tudnunk kell róla, hogy mi ágyaz meg ennek az egész undorító jelenségnek.
Lakatos Márk után dőlnek-e a dominók?
Nagy lehet most a pánik a balos celebvilágban. Abban a körben, ahol sokáig érinthetetlennek hitték magukat. Mert nagyjából azok is voltak. Nem csak egymásnak zártak össze, falaztak gátlástalanul, de a baráti médiájuk is megvédte őket. Leginkább azzal, hogy lefojtotta a velük kapcsolatos leleplező sztorikat.
David Pressmannel ellentétben a Halloween legalább nem akarja szétbarmolni a kultúránkat
Október 31-én jön megint a Halloween. És mint minden évben ilyenkor, meghallgatjuk, hogy „az egészet be kell tiltani,” hogy „van nekünk saját ünnepünk,” és hogy ez amúgy is „sátánista” – valahogy úgy, mint régen a rockzene. Aztán a másik oldalról halljuk, hogy a jobboldali konzervatívok maradiak, boomerek, és hogy a Halloween amúgy menő, de ezt általában olyanok mondják, akik nem tudják, miről szól a Mindenszentek. Az amerikai WOKE oldalról pedig azt halljuk, hogy a Halloween rasszista. Nyilvánvaló, hogy bármit is mondanak, nekünk, magyaroknak nincs szükségünk a Halloweenre, de közel sem olyan káros, mint a közösségi médián keresztül alattomosan bekúszó nőnek öltözött férfiak videói, vagy a szintén USA-ból „importált”, Lakatos Márkot ölelgető David Pressman. Ehhez képest egy kis csokikéregetés kultúra-kisajátító indián jelmezben, vagy akár egy blackface-ben sem tűnik olyan szörnyű dolognak. Kivéve persze, ha reformátusként azt gondoljuk, hogy a Halloween egy katolikus ármánykodás. De ez nyilván csak vicc.
Nahát, megint nem működött a kommunizmus
A Greta Thunberg inspirálta infantilis klímarettegéstől felvillanyozódva a nemzetközi akadémiai szféra nemrég megtalálta az új kommunista bajnokot, ahol minden öko és minden fenntartható, továbbá olaj híján széndioxidból is keveset eregetnek az égbe: Kubát. Aztán megint jött a valóság, ez a kommunizmus csak nem akar sehol működni.Ajánljuk még